Endi_AllThatIam

Ashley Carrigan: Ikrek hava könyvborító Az értékelés SPOILERES!! Nagyon vegyesek az érzéseim. A történet nagyon jó ötlet alapján lett felépítve. Tetszett a katonai múlt, a belsőépítészet, meg a barátként megmaradt exférj is. Jim természetesen tökéletes karakter volt. Köszönöm, kell! Karl már nem mondom, hogy belopta magát a szívembe. Sokszor kaptam magam azon, hogy nem tudom hova tenni, vagy egyszerűen csak nem bírom elviselni. Valamiért nem tudtam azonosulni vele. A személyisége olyan távol állt tőlem, hogy képtelen voltam kicsit is megszeretni őt. Bár az, hogy a felesleges harmadik nem kapott helyet a szívemben, nem okozott akkora problémát, mint az, hogy Sky is sokszor verte azt a bizonyos biztosítékot... Nagyon szerettem volna szeretni , de nem ment. Imádtam, hogy szerelmes a munkájába. De például ahhoz képest, hogy katona volt, olyan csetlő-botló és alkalmanként hisztiző picsa tudott lenni, hogy komolyan elgondolkoztam azon, hogy nemes egyszerűséggel kimentem a ka

L. J. Wesley: Brooke könyvborító Ez marha jó volt! Első könyve L. J. Wesley-nek, amit elolvasok, igaz, nem ez volt az első, amit megvettem. Mégis, hozzá volt kedvem tegnap este, így nem vesztegettem az időmet... Sokat hallottam róla az ismerőseimtől és nagyon felcsigázott, hogy vajon tényleg olyan szórakoztató-e az író stílusa, mint feltételezem.  Hát, sok mindenre számítottam, de arra a tömérdek meglepetésre, amit kaptam, tutira nem.  Csak, hogy a legnagyobb döbbenetemet említsem: eszembe nem jutott volna, hogy egy kómában lévő nőről szóló történetben szexelni fognak. És jelentem, esetünkben dupladöbbenetről beszélünk, mert nem készültem fel rá. Ó, igen, látom én az értetlenkedést az arcodon, várj, elmagyarázom. A helyzet az, hogy volt szerencsém L. J. Wesley-t személyesen megismerni mintegy fél évvel ezelőtt. Igazából akkor tudtam meg azt is, hogy például ezt a könyvet ő írta. Ismeretségünk odáig fajult, hogy időnként szót váltunk, tudunk egymásról, és mint emlí

Sarina Bowen: Bittersweet ​– Keserédes könyvborító Ez a borító valami észveszejtően rabul ejtő. Imádom! Nagyon. Természetesen nem volt kérdés, hogy előrendeljem-e. Abban a pillanatban tudtam, hogy kell, amikor megláttam. Tökéletes. A történet pedig - a hamisítatlan farmerről és a látszólag csetlő-borló séfnövendékről - ötletes és szórakoztató volt. Nagyon tetszett az a sok főzéssel, ételekkel és természetesen az almaborral kapcsolatos hasonlat és utalás. Különleges hangulatot hoztak magukkal. Mindig mosolyogtam, mikor találkoztam velük. Griff-ről nem is tudom, mit mondhatnék. Minden tökéletes sablonnal, félisteni magasztalással vagy elcsépelt ideális pasi jellemzővel rendelkezett. Tényleg az összessel. Izmos, jóképű, kicsit morcos, dolgos, egyébként, ha kell vicces és szellemes, szenvedélyes, az ágyban és az almafái között is, családszerető és gondoskodó. Szóljatok, ha kihagytam valamit. Naaaagyon szívesen nézném én is szalmabála pakolás vagy almapréselés közben. Is. Au

Harlan Coben: Hat év könyvborító 1. verzió: Coben egy isten. 2. verzió: Coben egy isten. Zseniális agya van. Az, ahogy felépíti, szövögeti, húzza, tekeri, csűri, csavarja, az egyszerűen észveszejtő.  Kiindul a semmiből, egy egyetemi tanárral, aztán 320 oldalon keresztül eljut odáig, hogy már én akarnék segíteni neki a megoldás megtalálásában. És nem csak azért, mert annyira akarom, hogy megtalálja, hanem azért is, mert az utolsó kibaszott oldalig fogalmam sincs, hogy ki kivel van, ki a gyilkos és ki kit keres és miért. Ez pont az a fajta bizsergés, amit mindenkinek éreznie kellene . Ami beeszi magát a gyomorszájamba és olyan intenzitással húzza össze, hogy már magam sem tudom eldönteni, azért izgulok ennyire, hogy megtudjam az igazságot, vagy azért, hogy főhősünk végre meglelje a neki járó békét és boldogságot. Vagy ez mind egyszerre.  Coben egyedi módon képes láttatni az eseményeket, olyan csipetnyi elrejtett morzsákat hagyva maga után, amik folyamatos feszül

Jeaniene Frost: Második ​kísértés könyvborító A Második kísértés sokáig várt a polcomon. Előrendelve vettem meg, hisz nagyon tetszett az első rész. Mégis pihent több, mint egy évet. Először ugyanazért, amiért a sorstársai. Gyorsabban vásárolok, mint ahogy olvasok, sajnos. Egy idő után viszont azon kaptam magam, hogy mindig halogatom. Féltem, hogy nem lesz olyan jó, mint az elődje. Most mégis elérkezett az idő , és kezembe vettem a könyvet. Bevallom, picit nehezen indult, lassan bontakoztak ki az események. Az sem segített, hogy kezdetben Vlad és Leila is eléggé kínlódva haladt a saját útján. Úgy éreztem, hogy sosem sikerül elérni, hogy ők ketten valamiben, bármiben egyetértsenek. Felmerült bennem, hogy sokat lendíthetne a dolgon, ha Vlad fejébe is belelátnék. Néha nagyon, de nagyon szerettem volna... Aztán történt valami, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy sínre kerültek a dolgok. Sikerült megbeszélni a félreértéseket, megtalálni az összhangot és közös jöv

Colleen Hoover: Maybe ​Someday – Egy nap talán könyvborító Talán lesz, aki meglepődik ezen, de nekem ez a könyvem volt az első Colleen Hoover-től. Bevallom, valamiért tartottam tőle. Minden barátom, akiknek a véleményére is sokat adok, dicsérte, mi több magasztalta őt, és magam sem tudom, hogy azért alakult-e ki bennem ez, mert féltem , hogy túlságosan beleszeretek, vagy azért, mert rettegtem a csalódástól. Most már nem félek. Sokat gondolkoztam azon is, vajon melyik történet lenne a legjobb első nek. Mert az mindig meghatározó . Az Egy nap talán mellett döntöttem. És milyen jól tettem... Ez a könyv balzsam volt a lelkemnek . Az én éppen megsebzetten és összetörten haldokló lelkemnek. Néhány oldal elég volt, hogy tudjam, a választásom több, mint jó, és miután képtelen voltam letenni a könyvet, hamar rájöttem, hogy bizony abban, amit a kezemben tartok sokkal, de sokkal több van, mint amit valaha is remélhettem. Ez a történet fájdalmasan gyönyörű.  Úgy cincált darabokra,