L. J. Wesley: Brooke
könyvborító
Ez marha jó volt!
Első könyve L. J. Wesley-nek, amit elolvasok, igaz, nem ez volt az első, amit megvettem. Mégis, hozzá volt kedvem tegnap este, így nem vesztegettem az időmet...
Sokat hallottam róla az ismerőseimtől és nagyon felcsigázott, hogy vajon tényleg olyan szórakoztató-e az író stílusa, mint feltételezem.
Hát, sok mindenre számítottam, de arra a tömérdek meglepetésre, amit kaptam, tutira nem.
Csak, hogy a legnagyobb döbbenetemet említsem: eszembe nem jutott volna, hogy egy kómában lévő nőről szóló történetben szexelni fognak. És jelentem, esetünkben dupladöbbenetről beszélünk, mert nem készültem fel rá. Ó, igen, látom én az értetlenkedést az arcodon, várj, elmagyarázom.
A helyzet az, hogy volt szerencsém L. J. Wesley-t személyesen megismerni mintegy fél évvel ezelőtt. Igazából akkor tudtam meg azt is, hogy például ezt a könyvet ő írta. Ismeretségünk odáig fajult, hogy időnként szót váltunk, tudunk egymásról, és mint említettem, találkoztunk már. Nos, abba a számomra meglehetősen fura helyzetbe sodortam magam, hogy egy óvatlan pillanatban Brooke meglehetősen pajzán körülmények között igencsak gátlástalanul szexelni kezdett egy nekem akkor még ismeretlen férfival. A probléma persze nem is az aktussal volt, utólag visszatekintve igencsak értette mindenki a dolgát. Az igazán vicces helyzet abból adódott, hogy én váratlanul annyira megijedtem, hogy L. J. fejében szexelek, hogy felpattantam és zavarba jöttem. Majd hangosan elkezdtem röhögni saját magamon. Na, tessék! Csak óvatosan az ismerősök történeteivel, jól gondold meg, hogy kinek a fejébe akarsz belelátni. És gyakorlatilag, mikor rájöttem, hogy szemérmes zavarom milyen mulatságos, még hosszú percekig forogtam minden irányba a visszafojtott kuncogástól. Hát, ilyen sem történt még velem, azt elárulom.
A sztorira visszatérve, nagyon szórakoztató. Igaz minden előrejelzés, tényleg jópofa, humoros, szókimondó és abszolút élvezhető Brooke könyve. A csaj nem egy szende teremtés, és odamondja, amit gondol. Ez már önmagában megadja az egész alaphangulatát. Ami még tetőzni is tudja, az maga a történet alakulása. Ahogyan napról-napra jönnek elő az emlékek, ahogy ő viszonyul a világhoz, amikor a világ még nem is tudja, hogy ő ott van bent, amikor rádöbben, hogy az élete nem is akkor siklott ki, amikor balesetet szenvedett, vagy amikor világossá válik, hogy még megmentheti, ami megmaradt belőle. Ez tényleg egy fura hullámvasút volt. Tulajdonképpen tragédiák sorozata, mégis olyan oldalról mutatta ezt meg L. J., ami végtelenül kedvessé, bizakodóvá és szerethetővé tette az egészet. Egy tragédia árnyékába húzott fel szivárványt. Ez az igazi fricska a sorsnak.
A történet hangulata fantasztikus, élvezetes, vicces, szinte karikatúrát állít a drámának. Az élet egyetlen apró pillanata alatt fordul feje tetejére az egész világ, változik meg minden, és kap főhősünk egy új esélyt egy másik, boldog és jó életre. Az egyetlen kritérium, hogy dolgozzon keményen meg érte. Mert azt nem tagadhatom, hogy ezt megtette.
Nem tudom, mire számítottam, lehet, hogy igazán bele sem gondoltam, mi vár rám a lapok között, de amit kaptam, azért hálás vagyok. Picit féltem, hogy egy "kicsit elnyújtott, érzelmileg sarkasított, be vagyok zárva a testembe és nem hall senki, úristen" könyv lesz. De a francba is, bocsánatot kell kérnem. Ennek ahhoz az ég világon semmi köze nem volt! Persze, nem volt hibátlan sem. Viszont túl szórakoztató volt ahhoz, hogy ilyen banális dolgokkal rontsak az élményen, mint a helyesírás, vagy a szóismétlés. Lehetne rajta kozmetikázni, de ez a stíluson és a lényegen nem változtat.
Köszönöm, hogy megvehettem kétszáz forintért, most mehetek a boltba, és vehetem meg rendes áron a nyomtatott könyvedet, mert kell! XD
Jaa, majd elfelejtettem! A borító. Kurva jó! Nekem nagyon tetszik. ;p
Megjegyzések
Megjegyzés küldése