Endi_AllThatIam

Fényes Niki: Feketén, fehéren 2. Jaj, Romeo, annyira Romeo voltál! XD Tökéletes. Míg a bátyád egy számító és megfontolt szemétláda, addig te a tökéletesen hirtelen és meggondolatlan fajta vagy. Nem véletlenül retteg tőled mindenki az utcán. "Hagyta a bosszúját lángolni, amikor belépett a kapun. Senkit nem hagy életben! Senkit, aki bántotta Estát! Hagyta a fekete ködöt magára ereszkedni, amitől ő volt Romeo Navarro... bárkit, bármikor!" És ez utóbbi kedves tulajdonságod igaz mindenre. Közte persze a nőkre is. Jaj, szegénykém... hát emberedre akadtál, annyi szent! A történet hozta amit kellett. Bevallom, az első rész magasra tette a lécet, de úgy látom nem okozott problémát megugrani! XD Romeo Navarronak szívesen nyújtanék vigaszt azt meg kell hagyni! *-* Hogy tud valaki egyszerre lenni egy fékezhetetlen gyilkos és egy szerető és gondolkodó nagy mackó...? Kit érdekel?? Tud és kész!! ^^❤️ "Rohadt egy dolog volt ennyire belezúgva lenni" És ráadásként mo

Fényes Niki: Feketén, fehéren 1. Nyomokban csúnya szavakat tartalmazhat Ez jóóó.... Mondhatom valakire, hogy született tehetség két fejezet után??? :D Csak kérdem... Ez szenzációsan jól van megírva!! *-* "Az ember nem mond nemet Deni Navarronak." Egy igazi szemétláda. Egy rohadék. Egy állat! ...legalábbis szereti azt játszani. Szereti, ha ezt gondolják róla. És mindent meg is tesz, hogy az emberek féljenek tőle. Mert a hatalmat és a tekintélyt így a legkönnyebb megtartani. És ő bármit megtesz ezért. Mert így tudja megvédeni a családot. Mert a család minden. Megsebzett, még maga sem tudja, mennyire. Azt hiszi, nem fél. Semmitől. Pedig ez hazugság. Kemény. Meggyötört. Erős. Támasza mindenkinek. Egyedül. ...vagy mégsem? Imádtam! Minden. Egyes. Sort. Don Corleone elmehet a levesbe! XD Sötét volt, néha kegyetlen, sokszor igazságtalan. És mégis imádtam, vágytam rá, repültem vele. Leírhatatlan, ez az érzés. Faltam a könyvet. Ez kibaszott jó volt, kurva boldog

Vi Keeland · Penelope Ward: Nagyképű ​öltönyös Huh... Kövezzetek meg, de én imádom ezt a stílust! XD Szórakoztat, megnevettem, magához láncol! Imádtam Soraya-t! A stílusát, a szövegét, az öltözködését, a lényét... Morgan pedig... Morgan nem volt egészen olyan, mint vártam. Kedves volt. Őszinte. Megsebzett. Erős. Kibaszottul Férfias. Határozott.  ...és kedves, előzékeny, udvarias, romantikus rosszfiú... Egy kicsit szerettem volna néha, ha egy icipicit rosszabb, mint amilyen... De a történet valóban nem kívánta ezt tőle. Szeretem őt. Nem is tudnám nem szeretni. Genevive pedig... hát ha nem volna büntetendő a súlyos testi sertés... Jó mindegy is... A sztori nagyon jó volt, élvezhető, szórakoztató! Néha kicsit érzelmesebb, mint ahogy én kívántam, de ez most erre rendeltetett. :D Köszönöm az élményt! ^^ Itt minden más.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!  Ez egy nagyon szép borító! Megakadt rajta a szemem első pillanatra... aztán a fülszöveget olvasva is biztos voltam benne, hogy egy izgalmas és fordulatos történetet kapok majd. Sokáig próbáltam beszerezni a könyvet, de mivel nem olyan egyszerű, ezért nem ment könnyen. Aztán sikerült megvennem. Várt még egy kis ideig a polcomon, de magamhoz képest elég korán el is érkezett az ő ideje. Még mindig szeretem a borítóját, kiderült ez volt egyik legjobb, amit a könyv adni tudott. Érdekes volt az alaptörténet, tetszett a kibontakozni látszó sztori. Először csak az kezdett zavarni, hogy elég kimérten volt megfogalmazva minden. Hiányzott belőle a lazaság, a könnyedség. Nehéz volt olvasni, mert a történet valahogy egyszerűbb és közvetlenebb fogalmazást követelt volna meg, de aztán rájöttem, hogy az író stílusa lehet ilyen. Ami nem baj, de akkor talán történelmi romantikával kellene próbálkozni... olyan érzésem volt, mintha a tizennyolcadik sz

J. R. Ward: A vadállat Amikor annak, akit a világon mindennél jobban szeretsz, képtelen vagy megadni azt, amit a világon mindennél jobban szeretne, de ő mindent megtesz, hogy ezt elfogadja, mert ő téged a világon mindennél jobban szeret... az egyszerre szörnyű és csodálatos... azt felfogni sem képes az, akiben nincs benne ugyanaz a hiány... Látni és érezni mind a két oldalt... kicsit kitépte a szívem. Túl sok közös van bennünk... Megindító, fájdalmas, érzelmes, meghitt, szeretetteljes, boldog és békés... "Ő volt az óra a csuklóján, a sült hús, amikor megéhezett, a kancsó limonádé, amikor szomjas volt. Ő volt a kápolnája és a kórusa, a hegység a mehetnékjének, a könyvtár a kíváncsiságának, minden napkelte és napnyugta, amely valaha megtörtént vagy meg fog történni." Annyira boldog vagyok, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy, és annyira örülök, hogy a kis család végre EGY kis család lett. Nagyon megérdemlik, és totálisan összeillenek! Mosolyt csalnak az arcomra é

J. R. Ward: Az árnyékok Ááááááááááh!!! :'( " dühösen kiabált, a felsőteste előrehajolt, a lábát behajlította (...) Nem lehetett érteni a szavakat, de lehet, hogy nem is mondott semmit. Néha a nyelv nem elég, hogy valamit kifejezzünk. Néha már csak a kiabálás marad." Oh, s'Ex... A király könyvében tíz perc alatt elérted, hogy beléd szeressek. Most tíz perc elég volt, hogy összetörd a szívem... És még el sem kezdődött a könyv igazán... Az hittem, te leszel az, aki megsebzi a lelkem. Pedig csak töredéke voltál annak, ami még rám várt... Trez szerelme maga volt a csoda. Az odaadása, a hűsége, a reménye... " volt egy ajándék, amit adhatott neki. A legfontosabb... a pokolba, talán az egyetlen. A remény." ...aztán minden elveszett... Összetörtem. Belehaltam. Sírtam. Sírtam. ...csak sírtam. " - Tudod, mit jelent a halál? Megmondom, mi az. A halál az, amikor az élők elfelejtenek."  ...és már csak kiabálni akartam. Ordítani. Me