Endi_AllThatIam

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen könyvborító Régóta vár a sorozat és többször is előkerült már a polcról. Valamiért mégsem kezdtem bele mostanáig. Hiszem, hogy minden történetnek helye van az ember életében. A Lélektelennek most érkezett el az enyémben. Ez a könyv tökéletesen alkalmas volt arra, hogy kiszakítson onnan, ahol voltam, és elrepítsen valahová máshová, ahol végtelenül jól éreztem magam.  Nem is tudom igazából, mit vártam tőle, de amit kaptam, az bizonnyal felülmúlt mindent. Nem hétköznapi, egyáltalán nem szokványos , még talán merészelném enyhén nyakatekertnek is nevezni, mégis pontosan az volt, aminek lennie kellett. Szórakoztató, egyedi, különleges , olyan szóhasználattal és nyelvezettel, ami számtalanszor hangos kacagásra késztetett , és egy történettel, ami teljesen magával ragadott. Érdekes volt, szórakoztató és vidám . Mint ahogyan a magyar borítón is olvasható: Szörnyen mulatságos.  Meglehetősen egyedi megközelítéssel találkozott a természetfeletti - és ha már itt

Lara Adrian: Az éjfél fogságában könyvborító 5/5☆ ...mint egy falat kenyér! 😆 De tényleg. 😄 Annyira kellett ez most nekem, hogy azt el sem tudom mondani.  Iszonyat jó volt! Beleremegett még a lábujjam hegye is.  Bevallom, picit féltem, hogy a hosszú évek túl sok mindent elfeledtettek velem, de sorról-sorra jöttek elő az emlékek és lettem újra része ennek a varázslatos világnak. Imádtam Brock-ot és Jenna-t, a régi barátokat, a harcosokat és kiválasztottakat, a történetet, az új fejleményeket. Mindent. Nagyon jó volt megint velük élni egy kicsit. Ez a rossz a jó könyvekben: túl gyorsan, túl hamar, túl kevés időt kapok ott, ahova oly rég óta vágytam vissza. A legjobbkor vettem a kezembe. Sokáig várt. Talán nem is érdemelte meg a hosszú mellőzöttséget, de megérte minden pillanat. Tökéletes volt. Mennyire nagyon fognak hiányozni nekem... Egy újabb sorozat, amiért megszakad a szívem. 🖤 Köszönöm.  Én és a könyv

Vi Keeland: A ​megbízó könyvborító 4/5 ☆ Mondanám, hogy ez is csak velem történhet meg, de ezt most inkább kihagyom. 😀 😁 😂 A Ruckus csalódása után nem vágytam másra, mint egy kis felhőtlen szórakozásra. Elővettem hát A megbízót abban a reményben, hogy kapok egy "húzzuk egymást, megy a kemény adok-kapok, de nem tudunk ellenállni egymásnak" történetet, és közben élvezem a könnyed és vicces sztorit. Szerintetek mit gondoltam, amikor egyszer csak az ölünkbe pottyant egy gyerek?? 🤣🤣🤣 Röhögtem. Hangosan. Hát, igen. Ez van. A történet valóban szórakoztató volt. Könnyed, sőt, könnyedebb, mint vártam. Azt gondoltam, Gray keményebb fazon lesz. És ne értsetek félre, az volt, de ami Layla-t illeti, na meg persze az említett gyermeket, hát pillanatok alatt lett vajpuha szegény rosszfiúnk. Ezért mondom én olyan gyakran, hogy nem kell mindenhova gyerek. Na, de így alakult a történet. Aranyos, kedves és Rózsaszín lett. Kicsit erősebb, vagy talán keményebb sztorit vártam. Nem az volt.

  L. J. Shen: Ruckus ​– Bajkeverő könyvborító Az értékelés SPOILERES ! Aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy ha elkezdek olvasni egy történetet, akkor azt bizony én be is fejezem. Nem szeretem se félbe hagyni, de félre tenni. Sajnos azonban néha előfordul, hogy be kell látnom, ami nem megy, azt valóban nem kell erőltetni. Innen nézve, ez a könyv sajnos csalódás lett nekem. Hobbiból olvasó életemben másodszor hagytam félbe egy olvasást. :( Higgyétek el, adtam neki esélyt. Többet is. De minden újabb eséllyel csak még rosszabb lett a helyzet. Mondhatnám, hogy az első kötet túl magasra tette a lécet, de előfordult ez már máskor is. Most mégis teljesen máshogy érintett a folytatás. Ez nem egy kevésbé izgalmas, vagy fele olyan jól sikerült sztori lett. Ez nem volt jó. Annyira klisésre sikerült, hogy borzasztó.  Dean egy tökéletes rosszfiú lehetett volna. Még a kis titkával együtt is. Még az sem zavart volna önmagában (megjegyzem, nem derült ki, mi volt az, csak sejteni lehet). De az, hogy a t

Leda D'Rasi: Egy ​boszorkány naplója Avagy a Luna féle sztorik 5/5 ☆ Nos, szerintem nyugodtan hagyhatjuk is a klisés jelzőket. Egyrészt, mert Lunára sok mindent lehet mondani, de azt tuti nem, hogy klisés lenne, másrészt pedig, sem a sztorijaira, sem a helyzetekre, amibe folyton belecsöppen (vagy éppen ő generál) több, mint sovány volna azt mondani, hogy szórakoztató, esetleg zseniális. A nyelvtanban használunk minden jelzőre három fokot. Alap, közép és felsőfok. Luna esetében nyugodtan szabadalmaztathatunk egy giga fokot is. Ő totál oda lenne a gyönyörűségtől , hogy róla neveznek el valami minden másnál hatalmasabbat, én meg sokkal egyszerűbben tudnám elmondani a véleményem. Róla, a könyvről, a sztorikról és mindenről, aminek hangyafasznyi köze is van hozzá. Mert lássuk be, amihez csak hozzáér, rágondol vagy elmegy mellette, az többé már rohadtul nem lesz ugyanaz, mint azelőtt. Halmozottan lunandrikusabb élete lesz. Minden tekintetben. És ha innen nézzük, akkor én is lunandrizáló