Endi_AllThatIam

L. J. Wesley: 12 első randi könyvborító Hé, Jack ! Ez így nem ér! XDD Annyira bírom azt a hangulat ot, ami a történeteidből árad! Szinte lefolynak a mondatok a lapokról. Olyan olvasni, mint amikor a legjobb barátnőd átjön és csak ömlik belőle a szó, de nem akarod leállítani, mert mosolyt fakaszt az arcodra és csak azt veszed észre, hogy jól esik hallgatni . Még akkor is, ha úgy látod, levegőt sem vett az elmúlt tíz percben. De imádod a hangját, a stílusát, a cserfességét. Azt, hogy pont olyan mint, te, de mégis teljesen más . Egyrészt mindenben megért , másrészt meg tök jól kiegészít ott, ahol hiányzik belőled valami. Nagyon gáz, ha azt mondom, hogy a fejemben lévő olvasó legjobb barátnője vagy L. J.? XD Nagyon szépen kérlek, írj még! Nekem az sem számít, miről, csak írj! Végül is tök mindegy, mert az eredmény úgyis szórakoztató lesz . Bármi lesz is, akarom.  Ez a könyv tökéletes. Csak mosolyogni akarsz majd tőle. Azt veszed észre, hogy a lelked vidám a

könyvborító   Aly Martinez: Hazug ​valóság Huh, azt hiszem én pont jókor olvastam el ezt a könyvet. Nekem ez most nagyon kellett ! Imádtam Pennt és a sztori is nagyon felpörgetett. Egész nap csak olvasni akartam és viszketett a tenyerem, ha nem volt benne a könyv. De most komolyan. A borító pasi eleve totál szétbombázta a páncélom (az eredetiről nem is beszélve *-*). A történet jól ki lett találva, szépen adagolva kaptam a mocskos kis titkokat . A végére is jutott bőven. Szerintem tök jól fel lett építve. Az egyetlen, amivel nem tudtam mit kezdeni, az a könyv első felében lévő "önözés " volt. Fel nem foghatom, hogy miért ilyen stílusban beszélt Penn Cora-val. Annyira nem illett a képbe , hogy nagyon. Nyilván nem tudom, de úgy fest, fordítói probléma lehet a dolog mögött, ezért igyekeztem nem foglalkozni a  dologgal. Felüdülés volt, amikor végre tegezni kezdték egymást. Kétségtelen, hogy nekem jókor volt ez a könyv jó helyen. Imádtam. A sztorit is, és persze a

Alessandra Torre: Hollywoodi ​mocsok könyvborító Ez a történet egy tökéletes limonádé. Nem is vártam tőle mást. Amikor kezembe vettem a könyvet, tudtam, hogy egy kellemes és langyos történet vár rám. Imádtam a déli csaj stílusát, nagyon szórakoztató volt, ahogy nem hagyta magát. Mégsem volt nagyon vehemens vagy túl temperamentumos. Egyszerűen magától értetődően volt olyan, amilyen. Cole egy kicsit más tészta. Ha teljes egészében nézem, akkor ő is szimpatikus volt. Persze biztosan tökéletes teste van és sármos mosolya, de belőle nekem valami mégis hiányzott. Talán nem is igazán belőle, hanem a róla szóló oldalakból. A filmmel, a forgatással, a Cole jeleneteivel (és most a könyvre gondolok) nekem nagyon sokszor volt olyan érzésem , hogy hirtelen és felvezetés vagy előzmények nélkül történnek meg a dolgok. Kapkodtam a fejemet és csak pislogtam, amikor egy-egy nagyobb horderejű esemény történt. A történet vége felé éreztem azt, hogy ezek a hirtelen ugrások megszűnnek és lett ol