Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán
Talán lesz, aki meglepődik ezen, de nekem ez a könyvem volt az első Colleen Hoover-től. Bevallom, valamiért tartottam tőle. Minden barátom, akiknek a véleményére is sokat adok, dicsérte, mi több magasztalta őt, és magam sem tudom, hogy azért alakult-e ki bennem ez, mert féltem, hogy túlságosan beleszeretek, vagy azért, mert rettegtem a csalódástól.
Most már nem félek.
Sokat gondolkoztam azon is, vajon melyik történet lenne a legjobb elsőnek. Mert az mindig meghatározó. Az Egy nap talán mellett döntöttem.
És milyen jól tettem...
Ez a könyv balzsam volt a lelkemnek. Az én éppen megsebzetten és összetörten haldokló lelkemnek.
Néhány oldal elég volt, hogy tudjam, a választásom több, mint jó, és miután képtelen voltam letenni a könyvet, hamar rájöttem, hogy bizony abban, amit a kezemben tartok sokkal, de sokkal több van, mint amit valaha is remélhettem.
Ez a történet fájdalmasan gyönyörű. Úgy cincált darabokra, hogy még csak észre sem vettem. Már csak azt tudtam megállapítani, hogy képtelen vagyok elszakadni tőle, hogy akárcsak Sydney, nem veszek levegőt, kitágult pupillákkal, aprókat lélegezve várom az elkerülhetetlent...
Nehéz szavakba önteni ezt az egészet. Annyi mindent szerettem volna közben leírni és elmondani, de még annyira sem akartam elszakadni tőlük, hogy jegyzetet írhassak a gondolataimról. Még idézetet is talán hármat jelöltem meg, mert a pillanat is sok volt, ha arra gondoltam, hogy meg kellene szakítani az események fonalát. Egyszerűen nem akartam. Mert jobban kellettek ők, mint bármi, ami arra kért, hogy máshova figyeljek.
Az Egy nap talán egy lélegzetelállító történet, ami bármilyen klisés, az igazi szeretetről szól. Arról, ami annyira erős tud lenni, hogy fontosabbá válik a másik, mint saját magad. Amitől képes vagy feladni mindent, hogy őt boldognak lásd. Mert, ha az kell, belehalsz. Inkább te törsz össze, minthogy hagyd, hogy ő váljon semmivé.
Egyszerűen leírhatatlan az, ahogy Colleen gondolatain keresztül belelátni Ridge életébe. Ahogy érezni és hallani engedi a világot, amiben ő létezik. Annyira mérhetetlenül tökéletes és tökéletlen egyszerre. Remegett a szívem, nagyon-nagyon sokszor remegett. Megdöbbentően tisztán láttam mindent.
Minden szó igaz volt. Az egyik félelmem beigazolódott. CoHo tökéletes. Az Egy nap talán tökéletes. Én meg szerelmes vagyok...
Én és a könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése