Endi_AllThatIam

  Lorraine Heath: Egy ​ágyban a csábítóval   könyvborító Nagyon szeretem Lorraine könyveit. Van egy laza, gördülékeny és imádnivaló stílusa. Valahogy minden története egyszerre lesz könnyed és nehéz. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam ezt meg. Úgy tudja leírni az emberi sorsokat, hogy érzem a fájdalmukat, miközben kacagok velük. Olyan szereplőket alkot, akik túl tudnak lépni a nehéz, sokszor hányattatott múltjukon, kezükbe veszik az életüket és felépítik a saját, erős és boldog jövőjüket.  Finn és Vivi olyan páros, akikkel bármikor szívesen találkoznék. Akár egy délelőtti séta közben a parkban, akár egy késő esti brandyt kortyolgatva az egyik titkos Trewlove clubban, ahol összejön az egész család. Mindenkit imádtam, alig várom, hogy a többiek könyvét is olvashassam. Finnre egyszerűen nem találok szavakat. Ez a pasi lenyűgöző. Határozott, talpraesett, jóképű, segítőkész, sötét, mégis fényesebb, mint sok ember, akit személyesen ismerek. Igencsak jópasira sikeredett! És ne kérdezzétek, mié

Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heir – Lázadó örökös könyvborító Azt kell, mondjam, hogy a könyv végeredményben beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. XD Első megjegyzés: az első élményről szólnék először. Kibebaszottul rohadtul imádom a borítót!!! 😍 Az igazság az, hogy tudtam, amikor belevágtam, mire számítsak. Mármint a történet végét illetően.  Komoly infarktusra és idegösszeomlásra figyelmeztettek a függő vég miatt. Nos, függő vég valóban volt, de - talán pont azért, mert tudtam, hogy az lesz - "szerencsémre" jóval idő előtt megsejtettem, hogy mi is vár rám, és hol lesz majd "vége" a könyvnek. Így a beígért infarktus is elmaradt.  Másfelől pedig, a végére pont az tette izgalmassá a sztorit, ami rosszul esett akkor, amikor bekövetkezett. Nem igazán szeretem a dolgok ilyetén alakulását, mert folyton ezzel találkozom. Ha ez történik, akkor a fejemet szoktam fogni (mint esetünkben is), hogy jaj ne, remélem, most sikerül valami különlegeset kihozni belőle.  Sike

  Monica McCarty: A Vipera könyvborító 5/4,5★ Érdekes rész volt ez. Nem volt olyan fergeteges, mint amit vártam. Persze élveztem és izgalmas is volt. Tele kalanddal, meneküléssel és harccal. No meg persze szenvedéllyel és tűzzel.  De azt kell, hogy mondjam, nem volt tökéletes. Voltak fejezetek, amikor falra másztam tőlük. Hol Bella volt túl hisztis és borzasztóan meggondolatlan, hol pedig Vipera volt bosszantóan elutasító és idegtépően... hisztis. Igen, attól tartok ő is az volt. Másfelől meg folyton történt valami, lebilincselően izgalmas volt és egy pillanatra sem állt meg sem a háború, sem pedig kettejük örökös harca.  Bevallom, volt pillanat, amikor mintha kicsit csalódottnak éreztem volna magam. MacRuairi igazi rosszfiú. Talán ezért is vártam tőle egy lehengerlően vérpezsdítő történetet. Az ilyen nagyon rossz és semmivel sem törődő, igazán kenyérre kenhető pasik a gyengéim. Ő valahogy mégis kicsit lemaradt. Szerencsére a könyv második felében egy még izgalmasabb és annál is pörgős

Monica McCarty: Az ​Őrszem könyvborító Hm... be kell vallanom, a könyv elején még halványlila gőzöm sem volt, hogyan fog ez az egész a végére úgy összeállni, hogy valamiféle boldog befejezés legyen belőle. Vagy egyáltalán befejezés, vagy bármi. XD Annyira összetett és aprólékosan kidolgozott történet volt, hogy csak ámultam minden egyes fordulaton. Eszméletlenül jó volt és baromi izgalmas! Imádtam. Olyan agyafúrt módon lett összekutyulva a háború és a szerelmi szál, hogy nem volt olyan pillanat, amikor bármit is előre meg tudtam volna jósolni. Monica zseniális író. És az, hogy mindezt az izgalmat egy valós történelmi háttérrel támasztja alá, lenyűgöző. Tökéletes összhangban volt a valós háború, a "mi" csuklyás királyunk háborúja, plusz Arthur és Anna mindent felülmúló szenvedélyes szerelme. Izgalmas volt, kalandos és letehetetlen.  Kedvenc sorozat, ez most már megmásíthatatlanul eldöntetett! XD Arthur pedig...  Nos, azt azért leszögezném, hogy nem a történelem vagy a háború m