Bejegyzések

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Kép
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek könyvborító   38 évesen kell belátnom, hogy nem az ifjúsági regényekből nőttem ki, hanem a nem elég jó ifjúsági regényekből. Ez a történet szuper volt. Minden szempontból.  Sokáig féltem újra olyan könyvet a kezembe venni, ami "már nem nekem való" . Miért is tettem volna, hisz teljesen biztos voltam benne, hogy nem tudnám úgy élvezni, ahogyan azelőtt, vagy amennyire megérdemelné. Már "kinőttem belőle" . Hát, kinőttem a nagy francokat! XD Nagyon élveztem. :D Lendületes volt, izgalmas, kedves és aranyos, mégis tüzes.  Olyan fiatalon tüzes. Arcpirítóan szégyenlős az egyik oldalon, de vagányan szépfiús a másikon. Iszonyat cukik voltak, nagyon drukkoltam nekik. Zseniálisan volt egybeszőve a kocka-tudományos oldal és a sportos iskola-szépfiúja. Még mindig mosolygok, pedig reggel fél kilenc van, én pedig este tizenegykor fejeztem be a történetet. :D Imádás van! Kelly Oram pedig bebiztosította a helyét a szívemben.  Köszönöm! Én és a

Jodi Ellen Malpas: A ​brit (Törvényen kívüli férfiak 1.)

Kép
Jodi Ellen Malpas: A ​brit könyvborító Pontosan ilyennek kell lennie annak a férfinak, aki egyszerre kegyetlen és igazságos. Mert Danny az volt. Egy hidegvérű gyilkos, aki szemrebbenés nélkül kínoz és öl meg bárkit, hogy elérje, amit akar. Furcsa igazságérzete mégsem engedte meg neki, hogy olyat bántson, aki azt nem érdemli meg.  Ne szépítsünk a dolgon: kurva kemény élete volt. Neki és Rose-nak is. Tökéletes párost alkotnak ehhez kétség nem fér. És köszönöm, de nem kérem azt az életet, ami ahhoz kellett, hogy az útjaik találkozzanak. De! Ha mégis úgy lett volna... nem kérdés, hogy ez a brit gyűlölhetne engem is. A sztori jól lett összerakva. Izgalmas volt, pörgős, szenvedélyes. Nem mondom, hogy jobb volt minden másnál. Viszont biztosan nem volt átlagos és szokványos. Mocskos, kíméletlen, tele érzéssel. Pont, ahogy kellett. Hogy lehet valami egyszerre gonosz és jó? Azt hiszem, pont ezért szeretjük annyira ezeket a brit-féle nehézfiúkat. Erősek, határozottak, kemények. Szemrebbenés nélkü

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen

Kép
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen könyvborító Régóta vár a sorozat és többször is előkerült már a polcról. Valamiért mégsem kezdtem bele mostanáig. Hiszem, hogy minden történetnek helye van az ember életében. A Lélektelennek most érkezett el az enyémben. Ez a könyv tökéletesen alkalmas volt arra, hogy kiszakítson onnan, ahol voltam, és elrepítsen valahová máshová, ahol végtelenül jól éreztem magam.  Nem is tudom igazából, mit vártam tőle, de amit kaptam, az bizonnyal felülmúlt mindent. Nem hétköznapi, egyáltalán nem szokványos , még talán merészelném enyhén nyakatekertnek is nevezni, mégis pontosan az volt, aminek lennie kellett. Szórakoztató, egyedi, különleges , olyan szóhasználattal és nyelvezettel, ami számtalanszor hangos kacagásra késztetett , és egy történettel, ami teljesen magával ragadott. Érdekes volt, szórakoztató és vidám . Mint ahogyan a magyar borítón is olvasható: Szörnyen mulatságos.  Meglehetősen egyedi megközelítéssel találkozott a természetfeletti - és ha már itt

Lara Adrian: Az ​éjfél fogságában

Kép
Lara Adrian: Az éjfél fogságában könyvborító 5/5☆ ...mint egy falat kenyér! 😆 De tényleg. 😄 Annyira kellett ez most nekem, hogy azt el sem tudom mondani.  Iszonyat jó volt! Beleremegett még a lábujjam hegye is.  Bevallom, picit féltem, hogy a hosszú évek túl sok mindent elfeledtettek velem, de sorról-sorra jöttek elő az emlékek és lettem újra része ennek a varázslatos világnak. Imádtam Brock-ot és Jenna-t, a régi barátokat, a harcosokat és kiválasztottakat, a történetet, az új fejleményeket. Mindent. Nagyon jó volt megint velük élni egy kicsit. Ez a rossz a jó könyvekben: túl gyorsan, túl hamar, túl kevés időt kapok ott, ahova oly rég óta vágytam vissza. A legjobbkor vettem a kezembe. Sokáig várt. Talán nem is érdemelte meg a hosszú mellőzöttséget, de megérte minden pillanat. Tökéletes volt. Mennyire nagyon fognak hiányozni nekem... Egy újabb sorozat, amiért megszakad a szívem. 🖤 Köszönöm.  Én és a könyv

Vi Keeland: A ​megbízó

Kép
Vi Keeland: A ​megbízó könyvborító 4/5 ☆ Mondanám, hogy ez is csak velem történhet meg, de ezt most inkább kihagyom. 😀 😁 😂 A Ruckus csalódása után nem vágytam másra, mint egy kis felhőtlen szórakozásra. Elővettem hát A megbízót abban a reményben, hogy kapok egy "húzzuk egymást, megy a kemény adok-kapok, de nem tudunk ellenállni egymásnak" történetet, és közben élvezem a könnyed és vicces sztorit. Szerintetek mit gondoltam, amikor egyszer csak az ölünkbe pottyant egy gyerek?? 🤣🤣🤣 Röhögtem. Hangosan. Hát, igen. Ez van. A történet valóban szórakoztató volt. Könnyed, sőt, könnyedebb, mint vártam. Azt gondoltam, Gray keményebb fazon lesz. És ne értsetek félre, az volt, de ami Layla-t illeti, na meg persze az említett gyermeket, hát pillanatok alatt lett vajpuha szegény rosszfiúnk. Ezért mondom én olyan gyakran, hogy nem kell mindenhova gyerek. Na, de így alakult a történet. Aranyos, kedves és Rózsaszín lett. Kicsit erősebb, vagy talán keményebb sztorit vártam. Nem az volt.

L. J. Shen: Ruckus ​– Bajkeverő

Kép
  L. J. Shen: Ruckus ​– Bajkeverő könyvborító Az értékelés SPOILERES ! Aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy ha elkezdek olvasni egy történetet, akkor azt bizony én be is fejezem. Nem szeretem se félbe hagyni, de félre tenni. Sajnos azonban néha előfordul, hogy be kell látnom, ami nem megy, azt valóban nem kell erőltetni. Innen nézve, ez a könyv sajnos csalódás lett nekem. Hobbiból olvasó életemben másodszor hagytam félbe egy olvasást. :( Higgyétek el, adtam neki esélyt. Többet is. De minden újabb eséllyel csak még rosszabb lett a helyzet. Mondhatnám, hogy az első kötet túl magasra tette a lécet, de előfordult ez már máskor is. Most mégis teljesen máshogy érintett a folytatás. Ez nem egy kevésbé izgalmas, vagy fele olyan jól sikerült sztori lett. Ez nem volt jó. Annyira klisésre sikerült, hogy borzasztó.  Dean egy tökéletes rosszfiú lehetett volna. Még a kis titkával együtt is. Még az sem zavart volna önmagában (megjegyzem, nem derült ki, mi volt az, csak sejteni lehet). De az, hogy a t

Leda D'Rasi: Egy ​boszorkány naplója

Kép
Leda D'Rasi: Egy ​boszorkány naplója Avagy a Luna féle sztorik 5/5 ☆ Nos, szerintem nyugodtan hagyhatjuk is a klisés jelzőket. Egyrészt, mert Lunára sok mindent lehet mondani, de azt tuti nem, hogy klisés lenne, másrészt pedig, sem a sztorijaira, sem a helyzetekre, amibe folyton belecsöppen (vagy éppen ő generál) több, mint sovány volna azt mondani, hogy szórakoztató, esetleg zseniális. A nyelvtanban használunk minden jelzőre három fokot. Alap, közép és felsőfok. Luna esetében nyugodtan szabadalmaztathatunk egy giga fokot is. Ő totál oda lenne a gyönyörűségtől , hogy róla neveznek el valami minden másnál hatalmasabbat, én meg sokkal egyszerűbben tudnám elmondani a véleményem. Róla, a könyvről, a sztorikról és mindenről, aminek hangyafasznyi köze is van hozzá. Mert lássuk be, amihez csak hozzáér, rágondol vagy elmegy mellette, az többé már rohadtul nem lesz ugyanaz, mint azelőtt. Halmozottan lunandrikusabb élete lesz. Minden tekintetben. És ha innen nézzük, akkor én is lunandrizáló