Sawyer Bennett: Uncivilized – A vadember
Sawyer Bennett: Uncivilized – A vadember
könyvborító
CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!!
Nagy lelkesedéssel vágtam bele. Izgatottan. Volt is egy elképzelésem arról, mit akarok kapni a könyvtől. Talán itt követtem el a hibát. Mert teljesen más lett, mint amire számítottam.
Ígéretes volt. Zseniális ötlet, ilyen formában feldolgozni Tarzan meséjét. Nagyon sok lehetőséget láttam benne. Sajnos azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy nem teljesen abba az irányba megyünk, ahová én akarok. Zach egy vadember. Kétségtelenül. :D Határozott, erős, irányító és imádnivaló. De nekem túl sok volt a könyv első felében az a mérhetetlen sok szex, amit kaptam. Igazából semmi más nem érdekelte ezt a pasit és semmi másra nem is vágyott, csak arra, hogy Moira-ba mélyeszthesse méretes farkát. Persze nem mondom, hogy rosszul csinálta, nagyon is élveztem a technikáját, de valahogy nem igazán éreztem életszerűnek, hogy folyton csak dugni akarjon mindamellett, hogy rettenetes honvágya van, kimondhatatlanul tudatlannak érzi magát, ami nagyon zavarja is. És itt jön a képbe a másik problémám. Nem volt összhangban a hihetetlen szexuális dominanciája és a szinte gyermekien naív tudatlansága, amivel a világra tekintett. És nem az volt a gond, hogy túl gyámoltalan lett volna, hisz a dzsungelben nőtt fel. Hanem az, hogy egy ilyen személyiség, mint Zach, nálam inkább dühös lenne, ha nem tud valamit, mintsem csodálkozó újszülött. Az pedig, hogy oktatóvideókból elsőre frenetikus szexállat legyen belőle, nem volt hihető. És ez zavart. Nagyon akartam szeretni, és látni benne azt, ahogyan beilleszkedik és a modern világ vademberévé válik. De sajnos nem találtam meg benne ezt.
Nos, amellett, hogy a dolognak volt egy ilyen, számomra nem teljesen elfogadható oldala, volt neki egy másik is.
A könyv felénél fordult a kocka. Érezhető volt a fejlődés, mind érzelmileg, mind az eseményekben. Aztán jött egy tetőpont és egy olvadozós befejezés, amit imádtam. Hihetetlen, de egyszerre volt cuki és domináns! Hát kell ennél több? ;P
És talán ebből látszik a leginkább, hogy miért nem tudom most sem megmondani, hogy tetszett-e a történet, vagy sem. Egyik része sehogy sem jött át, a másik része viszont pocsolyává olvasztotta a szívemet.
Egy szó, mint száz, Zach, mint pasi, mint irányító és odaadó férfi, felejthetetlen volt.
Moira pedig, mint a történet másik fele, szintén nagyon sokat dobott az élményen. Nagyon jól megformált karakter lett, tökéletesen passzolt Zacharias-hoz.
A mellékszereplőket is imádtam, mind hozzáadtak a történethez. :)
Köszönöm. Nem volt tökéletes. De örülök, hogy elolvastam. ^^
Megjegyzések
Megjegyzés küldése