Kelly Oram: Cinder és Ella
Istenem, imádtam őket! Minden szerelmével, fájdalmával, tragédiájával és szenvedélyével együtt.
Le sem tudtam tenni a könyvet.
Mélyen megérintett. Valahogy egyszerre lett szomorú és vidám.
Annyi minden volt benne. Egy boldog élet. Egy hirtelen és értelmetlen tragédia. Harc, veszteség és kétségbeesés. Hit abban, hogy van új élet és van remény. Egy pasi, aki semmit nem tud rólad és jobban ismer, mint bárki más. Egy lány, aki olyannak lát, mint senki, pedig fogalma sincs, ki vagy valójában. Az emberi kegyetlenség, a befolyásolhatóság, az önös érdek és a kíméletlen valóság szemben az őszinte barátsággal, a feltétel nélküli szeretettel és a mindent elsöprő szerelemmel.
Igen! Tudom, hogy baromi csöpögősen hangzik, de ez a fene nagy igazság. Annyi a különbség, hogy Kelly Oram nálam sokkal, de sokkal jobban írta ezt le.
Komolyan nem tudom, milyen jelzőket is használjak. Ebben a történetben tényleg annyi minden van. Mindenki ott volt és annyi volt, ahol és amennyinek lennie kellett. Egyszerűen tökéletesen lett felépítve, szenzációsan megálmodva és zseniálisan megfogalmazva.
Cinder egy igazi, vicces és dögös JóPasi! Ella pedig egy kissé megtört, segítségre és bátorításra szoruló, de erős és szenvedélyes lány. Baromira nem volt könnyű keresztül mennie mindazon, amit kapott az élettől. Nem is hibáztatom, hogy néha megingott, vagy elege lett mindenből. Cinder pedig... nos, nem mondom, hogy sajnálom, amiért híres csillag lett Hollywoodban, de persze ő is tudott kellemetlen szitukba keveredni. Aztán elveszítette azt, ami még a földön tartotta. Majd egyszer csak váratlanul visszakapta, hogy megint elveszítse... Hülye Élet! XD
Ezt a hullámvasutat élhettem át velük röpke két nap alatt.
Máris hiányoznak. Volt olyan pillanat, amikor nem volt biztos, hogy vissza tudom tartani azokat a fránya könnyeket, de végül mégis sikerült. Néha meg legszívesebben magam tekertem volna ki egy-két "jó szándékú" ember nyakát. Az azonban vitathatatlan, hogy valamelyikük mindig életben tartotta a tüzet és az az energia, amit árasztottak elég volt, hogy végül boldogan csukjam be a könyvet.
Imádtam őket! Ez egy szuperül megírt történet. Bármilyen mélyre is lök minket az élet, mindig van miért, mindig van kiért felállni és harcolni. Per pillanat jobban szeretném, mint valaha azt a BoldoganÉltekMígMegNemHaltak-ot!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése