Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
könyvborító
Szeretnéd inkább meghallgatni? Katt ide: HangosÉrtékelés linkje
Valljuk be őszintén, az "éjszaka főurának könyve" után nem volt könnyű egy olyan folytatást megírni, ami tudja hozni azt a szintet, amit Rhys-nek sikerült.
Mivel a romantikus kis lelkem vágyott a szerelemre, ezért miután el kezdtem olvasni a harmadik kötetet, rájöttem, tisztázni kell magamban, hogy ez a rész nem az egymásra találásról fog szólni, hanem a bosszúról és a harcról. Amikor ezt sikerült megtennem, sokkal jobban tudtam élvezni és szeretni a történetet. Itt nem a szerelmen és a romantikán volt a hangsúly. Persze kaptunk belőle, hisz sok olyan dolog történt, amit nagyon szeretnék majd tovább olvasni és megismerni. Cassian és Nesta, Azriel, Mor, de Elain és Lucien története is nagyon sok lehetőséget tartogat. Ez a 800 oldal viszont most másról szólt. Meg kellett találni az Üstöt, le kellett győzni a gonoszt, meg kellett menteni az embereket, és ha már itt tartunk, a világot is.
A történetben nem csalódtam. Az írónő pontosan azt adta, amit vártam tőle. Kétségtelenül különleges és mindentől különböző világot hozott létre. Az a fantázia, ami Sarah fejében létezik szikrázó és lebilincselő! Nagyon szerettem a szereplőit, részletgazdagságát, egyedi ötleteit. Sokszor éreztem emberközelinek a leírásait, a tulajdonságokat, az események alakulását. Ez pedig fontos, egy történet élvezhetősége szempontjából.
A Szárnak és pusztulás udvara egy igazán szikrázó része volt a nagy egésznek, de...
Sajnos azt kell mondjam, kicsit el lett nyújtva. Igen, én így gondolom. Annak ellenére, hogy maga a sztori tényleg nagyon tetszett, és mindenképpen szeretném majd folytatni. Mégis úgy érzem, ebben a történetben nem volt 800 oldal. Ha nem akarok szőrösszívű lenni, akkor azt mondom, 600 is bőven elbírta volna az egészet. És nem a vastag könyvekkel van bajom, hisz a kedvenceim között is van 900 oldalszám feletti. Ez azonban most ilyen terjedelemben nyújtottnak érződött. Sokszor kaptam magam azon, hogy unatkozom, vagy olyan fordulatokkal akarja gazdagítani az írónő a cselekményt, ami sablonos. Tényleg igazán nem hiányzott volna, csak azért, hogy még és még és még egyet csavarjunk a történeten. Ilyenkor jut eszembe az a nagy igazság, hogy a kevesebb néha bizony több. Mégis mivel magyarázzam azt a tényt, hogy majdnem hat hétig olvastam a könyvet? Döbbenetesen hosszú.
Mindent összevetve, a történet tetszett. Remélem, hogy a folytatásoknál nem merül majd fel ez a probléma, mert a világ, a szereplők, az események, minden nagyon színes, izgalmas és szerethető volt.
Nagyon várom a folytatást. Köszönöm. ^^
Muszáj még megemlítenem, hogy a népes és sokszor igazán tehetséges rajongótábornak köszönhetően nagyon sok csodás fanart készült a szereplőkről. Imádom őket és szeretnék gratulálni és egyben meg is köszönni ezeket az alkotásokat. ❤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése