Leda D'Rasi: Talán tündérmese
könyvborító
- Meddig olvasol még?
- Nem sokáig. - Pedig nagyon jól tudja, hogy a könyv végén nem fogom azt letenni a kezemből. Mindig ez van. Hisztizik, pedig tuti, hogy az utolsó százötven oldalt már nem áll szándékomban félbe szakítani. Nem is értem...
...
Ez annyira nagyon jól esett!! Végtelenül szórakoztató volt, ahogy ezek ketten darabokra cincálták egymást! Minden értelemben! XD
Igazi harc volt! Egy - megjegyzem okkal - csendes és megfontolt csaj, és egy mindenre elszánt, ösztöne által vezérelt szelíden vad óriás! ^^
Ó... forrt itt a levegő és minden más is kilométeres körzetben! Utánozhatatlan, ahogy Fairy és Ruehl nem szerették és szerették egymást. Robbant a puskapor, perzselt a tűz és elevenen égett el benne mindenki.
Ez a történet egy igazi vadászat volt.
Egy áldozatát becserkésző lykae, aki félelmet és meghátrálást nem ismerve küzd. Hajtja a vágy és az ösztön az egyetlen nő felé.
Egy félelemmel és keserűséggel terhes múlt, ami hegyomlásmi gátat épített Fairy szívében.
Egy kemény és rettenthetetlen vadász, aki türelemmel, szeretettel, odaadással és hűséggel harcol és kövenként hordja el azt a hegyet. Amíg nem marad csak a puszta föld.
Ezt a tündérmesét még az Égieknek sem volt könnyű megírni. De minden sora megérte.
Ért fájdalom, csalódás, félelem, remény és meglepetés is.
Tört darabokra a szívem a tiszta gyermeki lélektől és töltött el megkönnyebbülés a bosszú okozta mészárlás láttán. Fájt látni a régen ejtett sebeket miközben boldogan néztem végig, hogyan válik lassan köddé a több évszázados heg.
Egy dolog vitathatatlan. Létezik egy boszorkány, aki soha nem adja meg magát egyetlen férfinak sem. Soha.
...persze otthon, miután hazáértek, ahol nem látja senki...
Ez a sztori egy pillanatig sem volt unalmas. A folyton csipkelődés, és az állandó harc vagy egymással vagy együtt a gonosz ellen, vérpezsdítő változatosság volt. Annak ellenére, hogy ebben a könyvben a többiek szinte alig voltak jelen, mégsem jutott eszembe, hogy hiányozna bármi is. A történet alakulása annyira fondorlatos volt, hogy sokszor csak meredten bámultam a lapokat.
Nekem nagyon bejött!
És, ha már itt tartunk, visszatérnék a folyton felmerülő kérdésre, miszerint, hogyan alakul a helyzet azon a bizonyos képzeletbeli dobogón...
Nos, jelentem, egyre nagyobb a tömeg! XD
Ismét ugyanaz a csapda! De most tényleg! Kövezzen meg, aki nem ért velem egyet, de ha már amúgy is ikrek, akkor mégis mi a francnak kellene választanom közülük?! Lazarus volt az, aki elsőként rabolta el a ...mindenemet, de Ruehl sem maradt el mögötte semmivel. Folyton azon gondolkozom, mégis ki lehetne a győztes ebben a versenyben, de mire sikerülhetne a döntés, mindig meggondolom magam. A legjobb az lesz, ha mind a ketten idejönnek és hosszasan mérlegelve együtt próbálunk dűlőre jutni... XDD ❤️
Csak hogy megemlítsem a legkevésbé kedvelt részét is a történetnek... bár az Úr nevében harcoló főgonosz egyre nagyobb gennyláda, bízom benne, hogy hamarosan sikerül valakinek megfelelő módot találni arra, hogy végre személyesen találkozzon a hőn szeretett istenével. Az erre szívesen jelentkezők száma mindenesetre rohamosan nő.
Én és a könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése