A. Zavarelli: Elrabolt Hamupipőke
A. Zavarelli: Elrabolt Hamupipőke
könyvborító
Nem is tudom, mit mondjak a könyvről…
Volt olyan pillanat, amikor félbe akartam hagyni. Nagyon nehezen tudtam összeegyeztetni, hogy egy koronaherceg hogyan lehet ennyire beteg. Nem ment. Nekem a történet első felében túl rossz volt ez a fiú. És nem jó értelemben. Aki ismer, vagy csak követi valamennyire az ízlésemet, az tudja, hogy nincs bajom a dark romance-szal, sem a BDSM-mel. De itt nem erről volt szó.
És képtelen voltam elfogadni mindezt egy leendő királytól. Még akkor sem, ha ennyire mélyen megtört a lelke. Vagy talán pont azt nem tudtam elhinni, hogy egy királyi családban lehet ilyen mértékű bűn és gonoszság, pláne apa és fia között.
Igen. Tudom, bármi megtörténhet. De nekem ez most túlságosan fájt.
Örülök, hogy végül mégsem tettem le a könyvet, mert így megkaptam a "happy endet", ami nem csak az ő lelküket békítette meg, hanem az enyémet is.
Nem számítottam ennyire sötét történetre, amikor elkezdtem az olvasást. Valószínű, hogy ez is közrejátszott az ítéletemben. Minden könyvnek meg van a saját hangulata, aminek rímelnie kell az enyémmel, amikor olvasom. Ez most nem sikerült. Ettől függetlenül az írót szeretem, a sztori nem volt rossz, de nem nekem íródott. Legalábbis nem most.
Nem fogok csillagos értékelés tenni a történetre, mert éppen ezért úgy érzem, nem tudok reális értéket adni. A véleményem ennyi, és ehhez is kellett egy éjszaka, hogy megérjen bennem. Pedig legtöbbször azonnal leírom, amit gondolok. Furcsa kapcsolatom lett a könyvvel, örülök is neki, de távol is érzem magamtól. Ez van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése