Harlan Coben: Necces
könyvborító
Zseniális!
Végérvényesen beleszerettem Coben könyveibe.
Baromi izgalmas volt és csak egészen a végén lettem biztos benne... vagyis nem. A legvégéig nem tudtam. Persze, volt elképzelésem számtalan és nagyon sok mindenre rá is jöttem, de a gyilkos kiléte mégis titokban maradt. Annyira jól csűrte-csavarta a szálakat az író, hogy le a kalappal, de tényleg.
Nagyon élveztem és örökre rajongó maradok, ezt teljesen biztos. :)
Másfelől, Win egyre jobban berágja magát a pici szívem legmélyebb bugyraiba. Ez a végtelenül illedelmes, kedves és előzékeny őrült totál elcsavarta a fejem! De szó szerint totálisan.
Azt hiszem, most még jobban fog fájni, hogy a következő öt részt a kiadó egyszerűen átugrotta és nem adta ki. Számomra ez felfoghatatlan. Gondolom, nem vagyok vele egyedül. Ennek ellenére, természetesen folytatom a történetet, mert nem hagyhatom veszendőbe menni!
Amit mindenképpen szeretnék még megemlíteni, és sajnos nem feltétlenül pozitív élmény, az a magyar fordítás. Mindössze hároméves könyvről beszélünk, így azt sem mondhatom, hogy elég régi és nem segített annyit a technika, mint amennyit manapság tud. Bár végeredményben ez sem lehet mentség. Nem volt ugyan észvesztően sok hiba és elírás a szövegben, de azért volt. És az a kevés rontott a lendületen. Ami mégis a legjobban zavart, az a mi egyik "főgonoszunk" beszédstílusa.
"Az Ache fivérek ketten voltak. Herman és Frank. Herman, az idősebb volt a főnök, szociopataként rengeteg gyilkosság és szenvedés száradt a lelkén. Azonban háborodott öccse, Frank mellett Herman Ache Mary Poppinsnak hatott ."
Bár nem tudom, eredetileg mit mondott és hogyan, de a fordításban arra sem árt odafigyelni, hogy ez hogyan hangozhat magyarul.... egyszóval, Frank Ache nem az a fajta kegyetlen maffiavezér, aki anyukámat és apukámat akarja megölni, ha nem engedelmeskedem. Az öt éves unokaöcsém, na ő lehet, hogy anyukámat és apukámat keresi, de Frank nem. Szerinte faszfej vagyok és rohadtul kussoljak, mert különben gondolkodás nélkül szétloccsantja a fejemet. Esetleg előtte még anyámét, apámét meg a nőmét is. És kurvára nem érdekli anyukám, meg apukám.
Szóval, azt hiszem, ennyi. Még szerencse, hogy ez nem befolyásolta az egyébként szenzációs sztorit. Mert az rohadt jó volt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése