Erin Watt: Cifra palota

könyvborító

Ez a történet minden kétséget kizáróan izgalmas volt. Lekötötte minden figyelmemet, annak ellenére, hogy félve kezdtem bele a könyvbe.

Belátom, hogy nem volt  rossz ötlet kihagyni egy kis időt a második rész után.
Az első könyv pici csalódást okozott azzal, hogy nem volt eléggé felnőtt. Nem azért, mert ne lett volna jó, az volt, csak másra számítottam. A rubin kategória számomra garancia a megfelelően forró és éppen annyira perzselő felnőtt tartalomra. Nos, a Papírhercegnő nem ilyen volt. És a Megtört herceg sem. A történetük szórakoztató és kalandos, teljesen beleszerettem az egész családba, de sajnos nem tudtam úgy élvezni, ahogy szerettem volna. Hiányzott az a kis plusz, amitől rubin lesz a rubin. Ezért a Cifra palotát félre tettem kicsit. És most, tudva hogy mire számítsak és azzal a kíváncsisággal, amit a történet megérdemel, belevágtam.
Rögtön folytatnám is azzal, hogy amire számítottam, hát az megint nem egyezett azzal, ahol találtam magam.
Bár többször is azon mérgelődtem, hogy mennyire valószerűtlen a nyomozás, teljesen lekötött a sztori. Annak ellenére, hogy az olvasás eleje milyen nehezen indult, a könyv második felére már szinte le se akartam tenni. Nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon milyen lesz a finálé, azok után, amerre haladt a történet.

Összességében élveztem a könyvet, és örülök, hogy a harmadik rész fel tudta hozni Reed és Ella történetét. Ez a sorozat eddig egy izgalmas, kanyarokkal teli young adult történet, amit könnyen lehet szeretni, hiszen a Royal család tele van erős, szórakoztató és megmentésre váró pasikkal. Jut eszembe, ne feledkezzünk meg a drága Wade-ről sem! :D

Kíváncsi vagyok a folytatásra is, most hogy tudom, milyenek a fiúk, könnyű lesz beengedni őket a fejembe  ;)

Én és a könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Corinne Michaels – Melanie Harlow: Maradj közel

Borsa Brown: Álszemérem

A. Zavarelli: Reaper – Kaszás