Maya Banks: Napkeltekor, lágyan

El is érkeztünk a KGI sorozat eddigi utolsó magyar könyvéhez, a megszokotthoz képest rövidke, mindössze 192 oldalával. Ennek ellenére sikerült napokig olvasnom egy "kényszerpihenőnek" köszönhetően a közepén. :D De persze így is megkaptam a szükséges Kellyadagomat, remélhetőleg kitart a következőig! ;P

könyvborító

Ez a novella egy tökéletes kiegészítő történet volt a család életéből. Jól esett olvasni róluk. Egy kedves és szívet melengető könyvecske. Bár a teljes sorozatból nem Rachel volt a kedvencem, mégis öröm volt megélni velük a boldogságukat. Természetesen a kihagyhatatlan Kelly izgalmakkal együtt, hisz ennek a családnak a szürke hétköznap sem ugyanaz az a szürke, mint az enyém! XD

Kedvesek voltak, imádni valóak voltak, akikkel együtt tudtam izgulni és aggódni. Jól esett kicsit lassítani is, hisz ez a rövid kis történet nem arról szólt, hogy megváltjuk a világot, mégis meg volt benne mindaz, amire most szükségem volt. Nem is tudok sokkal többet mondani erről az olvasásról, talán annyit, hogy köszönöm, hogy kaphattam még egy falatot a fiúkból, és persze, hogy jöhet a következő!! XD

Epekedve várom! Ha marad a kiadó tendenciája, akkor kérném a következő két könyvet. P.J. és Steele szerintem tartogat nekünk még meglepetéseket...

Én és a könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Corinne Michaels – Melanie Harlow: Maradj közel

Leda D'Rasi: Új nemzedék

A. Zavarelli: Reaper – Kaszás