Ella Maise: Akarlak, Adam Connor


Hát, ha valahol órákat lehet átbeszélni az egyensúly fontosságáról, akkor az ennél a történetnél van.
Telis tele van szélsőségekkel, mégis összességében tökéletes az egyensúly.

Lucy, ha csak róla szólna a sztori, akkor bizony néha-néha erősen sok lenne, és igencsak egyensúlyoz azon a bizonyos határon, ahonnan csak egy lélegzetvételnyire van a közönséges, de az, hogy ott volt mellette Adam és Aiden, és az, amilyen mélyen és őszintén szerette őket, tökéletesen ellensúlyozta azt, ahogy a túl sok határát súrolta olykor.
És persze Adamat sem tudtam volna igazán tökéletes, nagybetűs pasinak nézni, ha a sokszor túl erős  szerelmével szemben nem lett volna ott a nehéz helyzete, a ribanc exneje és a meglehetősen mocskos szájú Lucy. És itt jegyezném meg, hogy hatalmas plusz pontot kap tőlem, amiért sosem kavarta a szart és, ha valami történt, vagy félreérthető volt, akkor bizony első dolga volt odamenni Lucyhoz és elmondani neki. Köszönöm, hogy nem csinált brazil szappanoperát a könyvből az író. Ezért tényleg hatalmas köszönöm jár, részemről mindenképpen!

Fura érzés, de ha a történet egy-egy kisebb szálán megyek végig, nem igazán tudnám azt mondani, hogy igazi szuper sztori vagy nem sok, meg nem kevés, de így együtt, egymás mellé pakolva ezek a szálak kiegészítik egymást.
Az alapsztori és a cselekményszál is izgalmas, jó ötletek vannak benne és élveztem a "filmet". :)
Egy egyszeri olvasásra tökéletes, és örülök, hogy elolvastam. Stílusában sok önmagában szélsőséges helyzet vagy megoldás van, de igazából Lucy már Olive könyvében sem volt egy szemérmes és csendes teremtés, így nagyon mást nem is vártam tőle.

Nekem tetszett, jó volt, és inkább igyekeztem élvezni, mintsem hagyni, hogy egy-két túlzásba vitt jelenet kedvemet szegje és belerondítson a teljes élménybe. Szeretem őket és örülök a boldogságuknak! :D Tulajdonképpen cukik voltak! Cukik voltak, édesek, szeretni valóak. Megmosolyogtattak, még meg is nevettettek és igen, élveztem a társaságukat!
Egy egyszerű mégis eléggé izgalmas könyv volt, nem, nem tudok ódákat zengeni róla, nem volt tökéletes, de kár lett volna kihagyni. Tudtam és akartam szeretni. Most is mosolygok... olyan volt a sztori, mint Lucy maga, bizony vannak hibái, de valahogy mindig kidumálta magát! XD

Én és a könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Corinne Michaels – Melanie Harlow: Maradj közel

Borsa Brown: Álszemérem

A. Zavarelli: Reaper – Kaszás