J. R. Ward: Az árnyékok



Ááááááááááh!!!
:'(

" dühösen kiabált, a felsőteste előrehajolt, a lábát behajlította (...)
Nem lehetett érteni a szavakat, de lehet, hogy nem is mondott semmit.
Néha a nyelv nem elég, hogy valamit kifejezzünk.
Néha már csak a kiabálás marad."

Oh, s'Ex... A király könyvében tíz perc alatt elérted, hogy beléd szeressek. Most tíz perc elég volt, hogy összetörd a szívem... És még el sem kezdődött a könyv igazán...
Az hittem, te leszel az, aki megsebzi a lelkem. Pedig csak töredéke voltál annak, ami még rám várt...

Trez szerelme maga volt a csoda. Az odaadása, a hűsége, a reménye...

" volt egy ajándék, amit adhatott neki. A legfontosabb... a pokolba, talán az egyetlen.
A remény."

...aztán minden elveszett...

Összetörtem. Belehaltam. Sírtam. Sírtam. ...csak sírtam.

" - Tudod, mit jelent a halál? Megmondom, mi az. A halál az, amikor az élők elfelejtenek." 

...és már csak kiabálni akartam. Ordítani. Mert néha már csak a kiabálás marad...

Közös életünk itt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Corinne Michaels – Melanie Harlow: Maradj közel

Borsa Brown: Álszemérem

A. Zavarelli: Reaper – Kaszás