Leda D'Rasi: Utolsó Kívánság

könyvborító

Volt egy elképzelésem. Vagyis azt hittem, hogy van egy elképzelésem arról, hogy mi vár rám a lapok között. Nos, kb 10 másodperc után dobtam a kukába.

Minden bizonnyal egy félreértett  beszélgetés zavarta össze a fejemet, ami már nem is tudom, hogy pontosan mikor és kikkel történt. Arról volt szó, hogy milyen hosszadalmas és alapos kutatómunka van a könyvek mögött, hogy mennyire részletesen kell ismerni a boszorkányság és a régmúlt idők kifejezéseit, szokásait, történelmét. ...és én ettől megijedtem! Olyannyira, hogy nem mertem elkezdeni olvasni a könyvet. Mostanáig...
Azt vártam, hogy egy... talán valami olyasmit, amiben szakkifejezések és régi történetek üldözik egymást és... nem is tudom, mit gondoltam!

A helyzet az, hogy esélyem sem volt. Csak az időt húztam magamnak.

Basszus, én akkora marha voltam!!! Mindig ez van, amikor valamit rohadtul félreértek... ráadásul, annyira, hogy most csak is magamat okolhatom azért, hogy eddig vártam az olvasással.

Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg!
Leda gyakorlatilag egyetlen laza mozdulattal tökön ragadta az egyik legnagyobb gyengémet és meglóbálta a szemem előtt egyetlen centivel!
Abban a pillanatban végem volt, ahogy Lazarus, a Lykae király berobbant a képbe. És ennyi. Az már csak hab a tortámon, hogy a köret is tökéletes volt. Ott találtam magam a kedvenc világom kedvenc karakterei között.

Hazaértem! Egyetlen pillanat alatt.

Nos, Lykae-elfogultság ide, vagy oda, lehet, hogy nekem elég egy tökéletes farkas a kielégüléshez, de ez a felnőtt mese minden egyéb szálával együtt is egy olyan világba kalauzolt el, ahová bármikor önként száműzöm magam.

Szeretem, ahogy Leda ír, ezt már a Végzetnél is elmondtam. Különleges, laza, mégis körmönfont és hétköznapi egyszerre. Nagyon könnyű olvasni és élvezni a történeteit.
Ez a könyv pedig maga volt a régen várt enyhülés az én kicsi szívemnek! Imádom a fantasy-t, és az egyik leginkább szeretett teremtményem az alakváltó farkas. Előre is bocs az irodalomban jártas és/vagy szakmában dolgozó barátoktól, de itt most rohadt sok lesz a szóismétlés... XD Mert ha csak kimondom, hogy Lykae, leírom, hogy Lykae, vagy meglátom, hogy Lykae, a pillanat tört része alatt rezonálni kezd a bensőmben az az apró húr, ami beindítja az egész testem remegését és a lelkem legmélyéig hatol... hát igen, mint mondtam, esélyem sem volt....

És ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a könyv alig negyede még hátra van! Úgyhogy bocs, de most sürgős olvasnivalóm van...

Hmm... Vége. Vagyis inkább befejeztem az első könyvet. Mert ennek még nem lehet vége. Az nem opció! Picit úgy érzem, hogy elfogult vagyok. Ez a világ a farkasaival, boszorkányaival, lidérceivel és még ki tudja, kik várnak rám a színfalak mögött, szóval ez az egész mágnesként húz magához. Nem tehetek róla. Ha a sorsom az lenne, hogy megőrülök, akkor ebben a világban akarok rekedni. Közéjük tartozom.

Leda, nem tudok mit mondani. Sunyi módon rejtegetted előlem a "családod", aztán huncut mosollyal az arcodon csak annyit mondtál, hogy jó szórakozást hozzá. Elvarázsolódásra felkészülni, mi? Heh... mondom, esélyem sem volt!

Kicsit elragadtatottnak tűntem? Lehet. Ennek egyetlen oka van. Az vagyok.

Nincs tökéletes könyv. Az igazán jó történet számomra ezért pont az, amelyik el tudja érni, hogy ez ne érdekeljen.

Jelen helyzetben ez megtörtént. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ezt az utolsó bekezdést megosszam-e a nagyérdeművel, vagy inkább hagyjam a feledés homályába veszni. De ez is a véleményem része és úgy döntöttem, hogy ezzel együtt lesz teljes egész. Miután a történet végére értem és papírra vetettem, amit gondolok, olyat tettem, amit ezelőtt még soha. Megnéztem a könyvhöz írt véleményeket. Hallottam én már előtte is sok mindent róla, de olvasást megelőzően sosem nézek utána ilyen dolgoknak, minden legyen inkább meglepetés. Most nagyon kíváncsi voltam mások konkrét véleményére is, hisz, annak ellenére, hogy nem szeretek részleteket tudni előre, azért sem süket, sem vak nem vagyok. Természetesen, volt olyan értékelés, ami nagyon hasonló volt az enyémhez, de találtam olyat is, amit szerintem nem jó helyre írtak, mert tuti, hogy nem ugyanazt a könyvet olvasta, amit én! XD Persze, hogy én is láttam hibákat, találtam olyat dolgokat, amiket másképp szerettem volna, találkoztam hasonlóságokkal is, de mint mondtam, számomra az a legfontosabb, hogy élvezni tudjam a sztorit. Az Utolsó kívánság az írónő első kiadott műve. Nem véletlenül követte azóta már jó pár másik is. Nagyon jó stílusban ír, élvezetes, szórakoztató és aki szereti a fantasy-t, az biztosan megtalálja a helyét a farkasok és a boszorkányok között. Én úgy gondolom, ez egy nagyon erős első könyv. Nem volt tökéletes, de nem érdekel, olyan könyv nincs. Imádom a világát, mindegyik boszorkányát külön-külön, és nem is kezdenék bele a Lykae-k felsorolásába, mert akkor ennek a bejegyzésnek bizony sosem lesz vége! XD Baromi kíváncsi vagyok a Lidércfényre, és mindenki másra is! Ja, és rohadtul nem érdekel, hogy a sztori melyik másikra hasonlít, mert szeretem azt a másikat is. Az első bekezdésben már említett történelmi és szakirodalmi háttér miatt így is - úgy is lenne hasonlóság, ha pedig stílusában is van, hát annak meg külön örülök, mert élvezem. 

Köszönöm, hogy élhetek a halhatatlan világodban, Leda, és nagyon remélem, hogy még sokszor lehetek vendég odaát!

Én és a könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Becca Prior: Festett testek (two)

Becca Prior: Festett testek (Four)