Endi_AllThatIam

J. R. Ward: Síron túli szerető Ááááá…. El se hiszem! Majdnem elsírtam magam…. O_O …és csak azért nem, mert a testem úgy döntött, hogy megállíthatatlanul elkezd remegni. Meg kellett néznem a termosztátot, hogy nem a fűtés romlott-e el. De nem. Kívül belül remegek. Az utolsó 40 oldal kiütött az egyensúlyomból. Azt már a könyv közepén elképzelni sem tudtam, hogy lehet majd ebből boldog befejezés, de jajistenem… *-* Aztán igazából rájössz, mielőtt kiderülne, de az sem érdekel. Mert imádod az egészet, úgy ahogy van…. Ó, Függőtársam a fene abba a sunyi mosolyodba a minap, mikor csak néztük egymást a szobában, te nem akartál mondani semmit előre, én meg nem akartam, hogy mondj bármit is előre, de egyikünknek sem volt könnyű… Áhhh, már tudom, miért vagy úgy oda Rhage-ért… Még hogy nem adod, mert ő a tiéd? Hát ezt majd még a jövő héten megbeszéljük, úgy érzem….. *-* „Félelmetes, rémisztő, erős és lenyűgöző.” Édes istenem! Szerelmes vagyok… én… jaj… ♥ ♥ ♥ …még mindig remegek.

J. R. Ward: Éjsötét szerető Hol is kezdjem…? Drága Függőtársam hívta fel a figyelmemet a sorozatra. Nem most, már valamikor régebben. Feltétel nélkül bízom benne, ezért el is tökéltem, hogy elolvasom, amint lehetőségem lesz rá. El is kezdtem beszerezni, de ugye egy idő után nehézségekbe ütköztem, és megakadtam. Ezért nem is olvastam el az első könyvet sem. Aztán jöttek az ígérgetések, aztán a csend. Aztán egyszer csak pár nap alatt megszületett a csoda, és a kiadó nyomdába küldte az összes eddig megjelent kötetet. És tudtam, elérkezett az idő. És bár szerettem volna megvárni mindegyik részt a kezdéssel, a hosszú idő alatt felhalmozódott izgalom már nem bírta tovább a bőröm alatt. …és elkezdtem. Rájöttem, hogy semmit nem tudok a történetről. Pusztán annyit, hogy egy különleges vámpír világ, amit nagyon valószínű, hogy imádni fogok. És rájöttem, hogy a várakozás ideje alatt már el is kezdtem imádni. Várni, vágyakozni, akarni. Feltétel nélkül hittem benne. Ha Függőtár

J. R. Ward: A király Van valami fura A királlyal való kapcsolatomban... Én mindig hangoztatom, hogy nem tartozik a kedvenceim közé, ő mindig úgy tesz, mintha ez őt amúgy totál nem érdekelné, de aztán "véletlenül" mindig csinál valamit, amire nem számítok és ettől nekem mindig elolvad a lelkem és úgy teszek, mintha meginogna az elhatározásom, miszerint nem is bírjuk egymást annyira... pedig nem inog meg... mert már régen romokban hever a padlón. Ez a makacs gazember majdnem elérte, hogy elsírjam magam! Még jó, hogy csak majdnem. Máskülönben, hogy folytatnánk a mi kis fura játékunkat egymással... Gazember! *-* "- Éljen a Király!" Ez a pasi döbbenetes. Mindig eléri, amit akar! XD ...és megint sikerült neki. Mérhetetlenül boldog vagyok. Sokáig halvány fogalmam sem volt, hogy mászunk ki ebből a mostani slamasztikából, de megoldották. Megint és megint és újra és újra. Imádtam! A történetet, a fordulatokat, a meglepetéseket, a veszélyt, a harcot, a küzdelme

J. R. Ward: Végre szeretők  Jaj, fiúk! ^^ Szívem, lelkem megolvasztottátok... Lehet azt mondani, hogy már könyvek óta várok rátok??? Számtalanszor éreztem, hogy legszívesebben bezárnálak titeket egy szobába és eldobnám a kulcsot. És hát, most már azt is tudom, mi történik, ha ti ketten egyedül maradtok egy szobában.... Éreztem én, hogy ez lehet a megoldás kulcsa... XD Áhh, imádlak titeket és úgy örülök, hogy végre minden úgy van, ahogy lennie kell... Hhhhh.... Boldogság! ^^ Én most nem is tudok igazán mit mondani. Őrültek vagytok, imádniválóak vagytok, erősek vagytok, harcosok vagytok. Barátok, társak, szeretők. Mert az a "-mes" ott volt, ahol lennie kellett. ;) Nem tudom, hogyan mondjam el. Beírok egy sort aztán kitörlöm. Aztán megint beírom, és megint kitörlöm. Aztán megint. És megint. Annyi érzést keltettetek fel bennem, hogy most teljes káosz van bennem. Zsizsegek, mint egy kamasz az első randi előtt... Egyszerűen annyira jól meg van írva, az ahogy ti vag

J. R. Ward: Újjászületett szerető  AztaRohadt.... AztaRohadt... Azt. A. Rohadt. Na neeee Ez Waaaa... Lassú víz partot mos, mi?! Elevickélünk meg téblábolunk meg toljuk a "JajMostEztHogyOldjukMeg" szitukat. Aztán meg csak úgy csuklóból bedobunk egy bombát középre! Hát köszi!! Még majdnem elsírtam magam! Most ezt miért?! Jaaa, hogy azért! Hát végülis... nem mondom, nem volt rohadt jó... Basszus! Na így kell felrázni a népet! Köszönöm. Bizsereg a lelkem... Szerintem most indult erőteljesen felfelé az a hullámvasút… Rólunk bővebben  itt .

J. R. Ward: Felszabadított szerető  Ó. Ez kedves volt. Összességében cukik voltak. Payne és Manny története egy kedves, picit cukormázas, romantikus történet volt. Legalábbis a többiekhez képest. XD A mellék szálak persze már nem voltak annyira vattacukor illatúak... Félreértések. Utálom a félreértéseket. A félreértések a boldog élet mételyei... Ha még egy ki nem mondott szó, vagy félreértett félmondat történt volna V. és Jane között, tutira felrobbanok! Még így is, hogy utólag úgy gondolom, tök jól megoldódott a végén minden. Qiunnről és Bayről nem is beszélek. Legszívesebben összezárnám őket egy üres szobába. És eldobnám a kulcsot... XDD Visszatérve főhőseinkre, örülök, hogy ez most nem volt annyira erőteljes, vad és harcias sztori, mint jó néhány elődje. Bár természetesen nem kellett nélkülöznöm azt sem, azért jól esett, hogy Payne és Manny most inkább romantikusak voltak. Kell néha egy kis pihenő a nagy csetepaté közben is :D És ez most jól esett! ;) Köszönöm. ^^