J. R. Ward: Síron túli szerető
Ááááá….
El se hiszem! Majdnem elsírtam magam…. O_O
…és csak azért nem, mert a testem úgy döntött, hogy megállíthatatlanul elkezd remegni.
Meg kellett néznem a termosztátot, hogy nem a fűtés romlott-e el. De nem.
Kívül belül remegek. Az utolsó 40 oldal kiütött az egyensúlyomból. Azt már a könyv közepén elképzelni sem tudtam, hogy lehet majd ebből boldog befejezés, de jajistenem… *-*
Aztán igazából rájössz, mielőtt kiderülne, de az sem érdekel. Mert imádod az egészet, úgy ahogy van….
Ó, Függőtársam a fene abba a sunyi mosolyodba a minap, mikor csak néztük egymást a szobában, te nem akartál mondani semmit előre, én meg nem akartam, hogy mondj bármit is előre, de egyikünknek sem volt könnyű… Áhhh, már tudom, miért vagy úgy oda Rhage-ért… Még hogy nem adod, mert ő a tiéd? Hát ezt majd még a jövő héten megbeszéljük, úgy érzem….. *-*
„Félelmetes, rémisztő, erős és lenyűgöző.”
Édes istenem! Szerelmes vagyok… én… jaj… ♥ ♥ ♥
…még mindig remegek. Ez a történet, ez a vadállat, ez a nő, ez a szerelem… tökéletes volt. Elolvadtam tőlük, és jaj Zsadist!! Ha nem te következnél, abba most biztos, hogy belehalnék!! O_O
Én… annyira örülök, hogy megvettem a sorozatot!!! Én…
Ez a könyv, annyira minden volt. Szenvedélyes, erős, izgalmas, veszélyes, mégis gyengéd. Akartam, imádtam, féltem, és egyszerre voltam szomorú és boldog. Tökéletes volt. Nem tudom elmondani. Csak makogok és pörög az agyam. Szétcsúsztam. Inkább megyek és ölelgetem még egy kicsit a könyvet.
Aztán kezdem is a következőt…
Awwhhhh…. ^^
„Az egyetlen, amit nem tudok elviselni, az, ha elmész.”
Minden más itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése