J. R. Ward: A király
Van valami fura A királlyal való kapcsolatomban...
Én mindig hangoztatom, hogy nem tartozik a kedvenceim közé, ő mindig úgy tesz, mintha ez őt amúgy totál nem érdekelné, de aztán "véletlenül" mindig csinál valamit, amire nem számítok és ettől nekem mindig elolvad a lelkem és úgy teszek, mintha meginogna az elhatározásom, miszerint nem is bírjuk egymást annyira... pedig nem inog meg... mert már régen romokban hever a padlón.
Ez a makacs gazember majdnem elérte, hogy elsírjam magam! Még jó, hogy csak majdnem. Máskülönben, hogy folytatnánk a mi kis fura játékunkat egymással... Gazember! *-*
"- Éljen a Király!"
Ez a pasi döbbenetes. Mindig eléri, amit akar! XD
...és megint sikerült neki. Mérhetetlenül boldog vagyok. Sokáig halvány fogalmam sem volt, hogy mászunk ki ebből a mostani slamasztikából, de megoldották. Megint és megint és újra és újra. Imádtam! A történetet, a fordulatokat, a meglepetéseket, a veszélyt, a harcot, a küzdelmet egymással és egymásért. A régi és az új barátokat.
...erről jut eszembe... na jó, nem erről jut eszembe... amióta megkapta az első tíz percét, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Pedig még csak nem is ismerem. Még csak nem mondott pár mondatnál többet. De az a kisugárzás, az az erő, az a magabiztosság, a lénye, amit nem tudsz figyelmen kívül hagyni, amit abban a pillanatban érzel, ahogy színre lép. Vannak dolgok, amik egyszerűen az első pillanatban beleégnek a lelkedbe. Befészkelik magukat és képtelen vagy szabadulni tőlük. Ha szerencséd van, akkor nem is akarsz... azt hiszem szerencsém van... s'Ex... ❤
Közös kis fura játékunk részletei itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése