Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
 |
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója Avagy a Luna féle sztorik |
5/5 ☆
Nos, szerintem nyugodtan hagyhatjuk is a klisés jelzőket. Egyrészt, mert Lunára sok mindent lehet mondani, de azt tuti nem, hogy klisés lenne, másrészt pedig, sem a sztorijaira, sem a helyzetekre, amibe folyton belecsöppen (vagy éppen ő generál) több, mint sovány volna azt mondani, hogy szórakoztató, esetleg zseniális.
A nyelvtanban használunk minden jelzőre három fokot. Alap, közép és felsőfok. Luna esetében nyugodtan szabadalmaztathatunk egy giga fokot is. Ő totál oda lenne a gyönyörűségtől, hogy róla neveznek el valami minden másnál hatalmasabbat, én meg sokkal egyszerűbben tudnám elmondani a véleményem. Róla, a könyvről, a sztorikról és mindenről, aminek hangyafasznyi köze is van hozzá. Mert lássuk be, amihez csak hozzáér, rágondol vagy elmegy mellette, az többé már rohadtul nem lesz ugyanaz, mint azelőtt. Halmozottan lunandrikusabb élete lesz. Minden tekintetben.
És ha innen nézzük, akkor én is lunandrizálódtam (igaz, már nem most, de ezzel végérvényesen fertőzött lettem 😂😅). Egy szó, mint száz, giga fok egyenlő lunandrikus.
Hatalmas élmény, rekeszizomtúlélési-kihívás a javából.
És ha már rekeszizom: Mary-Clementine nővért remélem, véletlenül sem hagyod ki a következő zárda látogatás memoárodból. Kár lenne érte. Nagyon nagy kár. 😂
Drága Leda D'Rasi! Igen, tudom, hogy mindent is folytatnod kellene, kb most azonnal, de azért ne feledkezz meg a Luna-éhségben szenvedőkről sem. Túl kevés volt ez ahhoz az időhöz képest, amiről Luna mesélni tudna... és a jelek szerint akar is. 😀 😁 😂 Szóval érted... ? 😆
Köszönöm!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése