L. J. Shen: Ruckus – Bajkeverő
 |
| L. J. Shen: Ruckus – Bajkeverő könyvborító |
Az értékelés SPOILERES!
Aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy ha elkezdek olvasni egy történetet, akkor azt bizony én be is fejezem. Nem szeretem se félbe hagyni, de félre tenni. Sajnos azonban néha előfordul, hogy be kell látnom, ami nem megy, azt valóban nem kell erőltetni.
Innen nézve, ez a könyv sajnos csalódás lett nekem. Hobbiból olvasó életemben másodszor hagytam félbe egy olvasást. :(
Higgyétek el, adtam neki esélyt. Többet is. De minden újabb eséllyel csak még rosszabb lett a helyzet.
Mondhatnám, hogy az első kötet túl magasra tette a lécet, de előfordult ez már máskor is. Most mégis teljesen máshogy érintett a folytatás. Ez nem egy kevésbé izgalmas, vagy fele olyan jól sikerült sztori lett. Ez nem volt jó. Annyira klisésre sikerült, hogy borzasztó.
Dean egy tökéletes rosszfiú lehetett volna. Még a kis titkával együtt is. Még az sem zavart volna önmagában (megjegyzem, nem derült ki, mi volt az, csak sejteni lehet). De az, hogy a történet előrehaladtával már éppen csak a szekrényből nem pottyant ki elénk egy gyerek, az már több volt, mint idegesítő. És mindemellett a főszereplő csajszinkkal pedig a saját családja bánt úgy, mint egy darab szeméttel. Ráadásul olyan indokkal, ami miatt pont, hogy kurvára ellenkezőképpen kellett volna, hogy tegyenek. Totál érthetetlen az egész és dühítő. Egészen egyszerűen nem tudom ezt a tényt hova tenni.
Egyébként sem szeretem, ha egy jó történetet valaki képes azzal elrontani, hogy oda nem illően a végére még bebiggyeszt egy gyerekünk lesz/van/éppen születik epilogust. Minek? Persze, van, ahol belefér, de sokszor felesleges.
Most viszont potyogtak minden irányból. Too much lett az egész.
Gyereket vár a testvérem, amit senki nem akar nekem elmondani, mert nekem nem lehet. A harmadik rosszfiúnk gyerekét elhagyja az anyja a kontinens másik felén, ezért ő és az összes haver ugrik, hogy megmentsük és magunkkal hozzuk őt. Dean nem akar találkozni valaki fontossal, mert amíg ez nem történik meg, addig szerinte nem létezik az a személy, meg egyébként is egy hatalmas átverés eredménye és egyébként is, Nina menjen a picsába a zsarolásával. Ja, és mindezt megfejelve velem, Rosie-val a saját szüleim úgy bánnak, mint egy darab szarral, mert halálos beteg vagyok, és ne akarjak már boldog és elégedett életet élni az ország másik felében, amikor itthon is bezárkózhatnék a családi házba boldogtalanul és elnyomva, amíg meg nem halok.
Jesszusom! De tényleg. Egy dráma nem volt elég? Hihetőbb, élhetőbb, élvezhetőbb lett volna fele ennyi fordulattal.
És igen, kicsit jobban felbosszantottam magam, mint kellett volna, de nem tudok napirendre térni afelett, hogy ez egy rohadt jó történet lehetett volna. Nagyon, nagyon jó lehetett volna. Annyi ígéret volt az első részben... De nem kicsit siklott félre, hanem nagyon. Baromi csalódott vagyok. El se tudom mondani, mennyire.
Fogok esélyt adni a harmadik résznek. Majd valamikor. De most mérges vagyok.
Olvastam már olyan könyvet, ahol túltolták a cselekményt, és még egy, meg még egy és még egy utolsó csavart is rátették értelmetlenül. De azt talán nem sajnáltam ennyire. Mert ez jobban fájt, mint az utóbbi időben bármilyen könyvbaleset.
Rettenetesen sajnálom. 😔 Látszik ez abból is, hogy két könyvnyit kellett várnom - ez most két hetet jelent -, hogy egyáltalán ki tudjam írni magamból. Pedig ez sem jellemző rám. És még így is fel tudtam húzni magam rajta. 😆
Hát, ez van. Haragszom. Azt hiszem, ez már így marad. 😄
Megjegyzések
Megjegyzés küldése