Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heir – Lázadó örökös

Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heir – Lázadó örökös

könyvborító

Azt kell, mondjam, hogy a könyv végeredményben beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. XD

Első megjegyzés: az első élményről szólnék először. Kibebaszottul rohadtul imádom a borítót!!! 😍

Az igazság az, hogy tudtam, amikor belevágtam, mire számítsak. Mármint a történet végét illetően. 

Komoly infarktusra és idegösszeomlásra figyelmeztettek a függő vég miatt. Nos, függő vég valóban volt, de - talán pont azért, mert tudtam, hogy az lesz -"szerencsémre" jóval idő előtt megsejtettem, hogy mi is vár rám, és hol lesz majd "vége" a könyvnek. Így a beígért infarktus is elmaradt. 

Másfelől pedig, a végére pont az tette izgalmassá a sztorit, ami rosszul esett akkor, amikor bekövetkezett. Nem igazán szeretem a dolgok ilyetén alakulását, mert folyton ezzel találkozom.
Ha ez történik, akkor a fejemet szoktam fogni (mint esetünkben is), hogy jaj ne, remélem, most sikerül valami különlegeset kihozni belőle. 

Sikerült. Valóban nem szeretem ezt (nem fogom elspoilerezni), de mára már leginkább azért, mert nem sokan tudnak újat kihozni belőle. Üdítő érzés, hogy ez most mégis megtörtént. Ráadásul vár ránk egy új könyv, aminek ezek után még nagyon sok izgalmat és különlegességet kell tartalmaznia. Vi és Penelope tudják, hogyan kell ezt jól csinálni. Ebben senki se kételkedjen. Én eddig sem tettem, ezek után pláne nem fogom. 

Hogy Rush-ról is nyilatkozzak egy keveset... XD A pasi egy igazi... sajnos nem seggfej. Egyáltalán. Egy tökéletes úriember, nehéz múlttal, túl sok elvárással saját magával szemben, plusz hatalmas szívvel és szenvedéllyel. Ja, és úgy néz ki, mint egy isten! 😋 Gia pedig tökéletes partnere ebben. A csaj igazi vadóc, egy kedves, mégis határozott nő. Megértő, vagány, tényleg olyan, akit csak szeretni tudtam. És nem mellesleg, bármikor felveszi a kesztyűt Rush-sal. Egy pillanatra sem tudta megtéveszteni a seggfej álarc. A tökéletes seggfej álarc, amit a pasi azért visel, hogy a világ ne tudja meg, ki is ő valójában. Csak az, aki arra érdemes. Milyen szerencse, hogy én, az olvasó az voltam. Imádtam őket. ❤

Megint egy történet, ahol nem tudom, mennyi csillagot adjak. Több, mint 4,5, de nem tudom, van-e 5 egész... Mint, azt korábban mondtam, történt, ami történt. Mégis, annyira jól sikerült kitalálni a köré épített sztorit, hogy a könyv végére meggyőzött. Köszönöm, hogy képesek voltatok egy megunt és csontig lerágott valamiből egy egészen újat létrehozni. Most már csak azt kell kideríteni, hogy a folytatás is tudja-e azt a különleges és más perspektívát adni, mint ez a könyv. Nem egyszerűsítettétek meg ennek a két embernek az életét, az tuti. ;P

Hát ez az én véleményem. Fura, de valamiért azt gondolom, hogy a következő könyv fogja igazán eldönteni a csillagok állását... ;P

Én és a könyv

(Kevesebb szóismétléssel és néhány nem odaillő fordítás nélkül is el tudtam volna képzelni.)