Monica McCarty: A Vipera
könyvborító
5/4,5★
Érdekes rész volt ez. Nem volt olyan fergeteges, mint amit vártam. Persze élveztem és izgalmas is volt. Tele kalanddal, meneküléssel és harccal. No meg persze szenvedéllyel és tűzzel.
De azt kell, hogy mondjam, nem volt tökéletes. Voltak fejezetek, amikor falra másztam tőlük. Hol Bella volt túl hisztis és borzasztóan meggondolatlan, hol pedig Vipera volt bosszantóan elutasító és idegtépően... hisztis. Igen, attól tartok ő is az volt. Másfelől meg folyton történt valami, lebilincselően izgalmas volt és egy pillanatra sem állt meg sem a háború, sem pedig kettejük örökös harca.
Bevallom, volt pillanat, amikor mintha kicsit csalódottnak éreztem volna magam. MacRuairi igazi rosszfiú. Talán ezért is vártam tőle egy lehengerlően vérpezsdítő történetet. Az ilyen nagyon rossz és semmivel sem törődő, igazán kenyérre kenhető pasik a gyengéim. Ő valahogy mégis kicsit lemaradt. Szerencsére a könyv második felében egy még izgalmasabb és annál is pörgősebb befejezést kaptam. Lachlan-nak sikerült a könyv végére mégiscsak igazi felföldi harcosként elköszönnie, és Bella is felnőtt a feladathoz.
A történet tetszett és azt a csekélyke pillanatot leszámítva, amikor meginogni látszott a lelkesedésem, nagyon élveztem. Egy végig pörgős, mindig megújuló és lendületes sztori volt. Akár a háborút, akár a szerelmet nézem.
Örülök, hogy végül mosolyogva zártam be a könyvet. Nem volt tökéletes. De nem is lehet minden az.
Köszönöm Vipera az élményt. És köszönöm, hogy végül jól döntöttél. ^^
Megjegyzések
Megjegyzés küldése