Lexi Ryan: Sodródás
könyvborító
Valamiért nagyon akartam ezt a történetet. Éreztem, hogy egy érzelmekkel teli könyv lesz. Csábított a rosszfiú, az izgalom és a rengeteg titok, amit a fülszöveg ígért. Na meg persze a borító! XD A borítóról se feledkezzünk meg! Mondjuk részemről ez esélytelen is lenne. ;P
Nos, szerencsére nem csalódtam. És természetesen sokkal többet kaptam, mint, amit első pillanatban gondoltam, vagy reméltem tőle. A fülszöveg a könyv hátoldalán akkor az igazi, ha eléggé titokzatos ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésed, de mégis csak morzsákat hint eléd és a történet olvasása közben jössz rá mindarra a számtalan apró meglepetésre, amikre előtte álmaidban sem gondoltál volna. Egy-egy váratlan csavar, ami gyökeresen változtat meg mindent. És igen, tudom! Valóban esett szó ilyenről is, ott volt feketén-fehéren, hogy minden megváltozik, hogy nem lehet tenni ellene semmit, mégis amikor bekövetkezik, csak ülsz a fenekeden és bámulsz magad elé, hogy "De miért most?", "Miért így?" és egyébként is, "Most akkor, hogyan lesz tovább?" Hogy lehet folytatni egy olyan történetet, aminek látszólag nem lehet boldog befejezése? Hogy fogunk kilábalni egy ekkora kalamajkából, amikor minden egy olyan vég felé terel, amit nem akarunk? Éreztem én valahol legbelül, hogy kell még történnie valaminek. Valaminek, ami majd helyre teszi a dolgokat... és csak olvastam és olvastam izgatottan tovább. Hogy kiderüljön. Hogy megkapjam az én boldog befejezésemet. Hát ilyen volt ez a könyv. Izgalmas, fordulatos és szenvedélyes. Fájdalom, vágy és remény keveredett benne.
Eszembe nem jutott volna, hogy ennyi minden fog történni! Szerencsés és szerencsétlen véletlenek, szeretet és szerelem közötti különbség, titkok, hazugságok és gyász. Végtelen hosszan sorolhatnám az érzéseket, amik egymást váltva sodortak hol az egyik, hol pedig a másik irányba. Jól esett, szerettem és köszönöm, hogy elolvashattam. Lexi jól ír. Gördülékeny, hétköznapi, mégis más és különleges a maga módján. Simulékony, de izgalmas és fordulatos.
Egyetlen dolog volt, ami nekem nem igazán tetszett és ezzel most kicsit spoileres is leszek:
Hogy is fogalmazzak, hogy egyértelmű legyen? Túl korán történt meg. Túl korán "értek egymáshoz". Azok a körülmények, amik között Mia és Arrow, meg persze a többiek éltek ez alatt a néhány hónap alatt, azok az érzések és az a fájdalom, ami szinte felemésztett mindenkit nekem túl erős volt még ahhoz, hogy ők mindent félresöpörve, mindenről megfeledkezve egymásba zuhanjanak. Szerettem őket, és rettenetesen drukkoltam nekik, de túl korán történt meg, ami megtörtént. Nem akkor és nem ott volt a helye. Így nekem kicsit elképzelhetetlennek tűnt. Oda nem illőnek. Én vártam volna még, kicsit később tökéletesen életszerű lehetett volna.
Ettől eltekintve ez egy izgalmas és szenvedélyes történet, szeretetről, féltésről, hűségről és elengedésről. Egy ötös skálán csak és kizárólag az említett "apró" bibi miatt vonnék le egy fél pontot.
Köszönöm az élményt Ágim! ❤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése