Ella Frank: Robbie
Szeretnéd inkább meghallgatni? Katt ide: HangosÉrtékelés linkje
Most komolyan. Hogy lehet ilyen vége egy sztorinak?? Hogy a francba lehetett pont itt befejezni???
Fel vagyok háborodva! Folytatni akarom! Most!
Ez a történet valóban más volt. Felkavaró, provokatív, forró, titokzatos és ölelnivalóan édes. De hölgyeim, egy dolgot tisztázzunk: ha egy kicsit is prűd vagy, vagy nem szereted a tabukat, akkor könyörgöm, ne vedd a kezedbe ezt a könyvet, mert bizony komoly sérüléseket fogsz szerezni! Ha mégis megteszed, akkor pedig ne csodálkozz! Én szóltam. A Robbie nagybetűs FELNŐTT kategória. Maga a történet édes és kedves, de amikor megérkezik közénk ez a három pasi, akkor bizony sok minden megtörténik, ami a szürke hétköznapokból kimarad. A szex, a tabuk, a téma egyedisége mégis olyan összhangban van, hogy nem tudod nem szeretni az egész történetet. A nyelvezete pedig... kibaszottul nagyon jóóó! Szórakoztató és imádtam!
Persze nem tudtam, hogy milyen lesz ez az egész velük. Hogyan fogja megoldani Ella, hogy ne legyen közönséges; akarjam tudni, mi vár rám a következő percben; szenvedélyes és perzselő maradjon minden együtt töltött pillanat? Nos, valahogy sikerült neki. Mert bármilyen hihetetlen, de most azt fogom mondani, hogy aranyosak voltak. Édesek és szerelmesek, félénkek és szenvedélyesek, fájdalmasak, őszinték és elszántak. És akartam őket. Minden egyes elolvasott oldallal többet akartam belőlük, mert ahogy estek ki a csontvázak a szekrényből, nekem még több kellett.
És akkor egyszer csak vége lett. Ráadásul pont az addigi legnagyobb csontváz zuhant egy hatalmasat a padlón és én ott ültem mellette a metlakin és csak pislogtam, mint pocok a lisztben, hogy akkor most mi a franc van? Én akarom a folytatást! Hát nem lehet csak így vége! Pont amikor robbanni készül a bomba...
Ez egy nagyon szépen felépített történet. Épp olyan ütemben halad, hogy először csak titokzatos legyen, vonzza a gondolataimat az ismeretlen, nőjön bennem a kíváncsiság. Aztán előbukkan néhány érdekes részlet, fellobban néhány szikra és még inkább akarod tudni, mi lesz a folytatás. Míg el nem jutsz odáig, hogy éjfél van. Rájössz, hogy már régen le kellett volna tenned, de nem voltál képes, és csak még egy fejezet és még egy, aztán elfogy. És te ülsz a metlakin a csontvázzal, aki hallgat, mint a sír. Te meg majd belehalsz a kíváncsiságba. De nem tehetsz semmit, csak vársz...
Egy határozott, utasításra termett, szörnyű titkot őrző férfi. Egy kedves, a poklot is megjárt, de mindig mosolygó pasi. És egy srác, aki akar, de fél, aki vágyik a szeretetre, de nem tudja elhinni, hogy most végre megkaphatja sebek nélkül. Mindenki megvolt, és utólag belegondolva, szinte alig volt mellékszereplő, egy-két mellékvágánytól eltekintve róluk és velük játszódott a sztori. Mégis kitöltötték a teljes könyvet.
Köszönöm! Egy percig sem bánom, hogy elolvastam, kell a folytatás! És még egyszer szólok, mert én ilyen cuki vagyok: NE olvasd el, ha nem vagy rá felkészülve! Ha igen? Akkor ne várj!
Ja! És imádom ezt a borítót! :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése