Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
könyvborító
Azt a hétszentséges úristenit neki!
Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez egy lassan folyó, apránként felépülő, őrületesen szövevényes történet.
Basszus! Hogy lehet ilyet kitalálni? Bődületesen agyafúrt, tele meglepetéssel.
Azt hiszem, hozzám éppen most érkezett meg Sarah. De most bedöntötte az ajtót! XD
Szóval, megpróbálom az elején kezdeni ...
Nekem ez a történet is - elődjéhez hasonlóan - elég lassan indult el. Bevallom, volt olyan pillanat, amikor sajnáltam, hogy ez az egész nem tudja majd hozni mindazt, amit szerettem volna. Aztán egyszer csak történt valami.
A második felében jöttem rá, hogy ami zavart, és nem tudtam mit kezdeni vele az Tamlin. Már az első rész is miatta volt fura. Olyan tökéletlen. És most végre megtudtam, miért. Hát... Van min gondolkoznom, az biztos! XD
És Rhys... Istenem, ez a pasi! Már az előző könyv is akkor lett teljes, amikor megjelent benne. Mégis, sose gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Az ő történetéből. Az életéből, a múltjából, a jelenéből. Mindene pontosan az volt, aminek lennie kellett. Feyre pedig a szemem előtt nőtt túl mindenen. Áldozat, barát, szerető, uralkodó, fegyver. Tökéletesen felépített úton haladt a célja felé. Az egész világ, a teljes történet most ért el oda, hogy minden eddig felmerült kérdés értelmet nyert. Márpedig abból volt bőven!
Rhys mocskos, bűnös, kegyetlen és fájdalommal terhes világa, ami elfedi a békés, reménnyel és vágyakkal teli titkait. A harc a szabadságért, a népért, a szerelemért.
Azt hiszem, ezt nem fogom tudni spoiler nélkül elmondani.
Az, amin ők ketten keresztül mentek, leírhatatlan. Dühös vagyok. Fáradt, fájdalmas, megkönnyebbült, boldog, szerelmes és dühös. Mindent feláldoztak. És bármit megtettek volna ezen felül is. Szinte a mellkasomban érzem a köztük feszülő köteléket. Az erőt és a vágyat a bosszúra.
Az első részben valamiért nem éreztem boldognak a Tavasz udvarában elért happy endet. És most sem hittem annak, amikor majdnem beteljesedett. Aztán az Éjszaka udvarában és Velarisben a helyére került minden. Fent északon, a hófödte hegycsúcsok között. Megértettem és megéreztem az igazságot. És boldoggá tett. Mert Rhys-nek én is odaadtam volna mindent. Elsőre szó nélkül. A végén már gondolkodás nélkül. Amikor már tudtam, ki ő valójában. Az Éjszaka udvarának rettegett főura elérte, hogy meghajoljak előtte.
Nagyon sokat vártam az első könyv után, hogy folytassam a történetet. Annak ellenére, hogy a következő köteteket előrendelve vettem meg! Vártam. Borzasztóan féltem, hogy a Tüskék és rózsák udvarának bennem keltett zavaros érzései nem fognak megszűnni. Mert nem értettem. Egyszerűen nem tudtam hova tenni, hogy nem éreztem a boldog befejezést, aminek ott kellett volna lennie. Hát basszus, most már tudom! És elepedek a vágytól, hogy megtudjam, hogyan fog ez az egész kiteljesedni. Nagyon remélem, hogy a harmadik könyv is fel tud nőni a feladathoz! Mert ez a rész magasan túlszárnyalt eddig mindent. ❤
Sarah J. Maas nagyon agyafúrt, gördülékenyen ír és úgy álmodta meg a világot, hogy mindig benne akarjak lenni. Olyan selymesen és észrevétlenül bontogatta ki előttem a titkait, hogy észre sem vettem, amint szépen lassan körém fonta a varázslatát és nem eresztett többé. Annyira magától értetődő volt az összes döbbenetes meglepetés. Mindenre pontosan ott és akkor derült fény, amikor és ahol kellett. Igaz, hogy szükség volt hozzá kb ezer oldalra, hogy egy apró elejtett mondattal értelmet nyerjen a legnagyobb titok, de hát a legjobb krimik is azért olyan jók, mert a nagy durranás végig rejtve marad. És ezt most Sarah nagyon jól csinálta! Örülök, hogy folytattam a sorozatot. Nagyon szeretnék egy méltó befejezést! Lássuk, megkapom-e...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése