Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese
könyvborító
Manapság virágkorát éli a régmúlt klasszikusainak újragondolása. Van, aki a régit bújtatja modern köntösbe és egy teljesen új történetet ír meg a már jól ismert "sablonra".
És van a másik, ami véleményem szerint sokkal, de sokkal több izgalmat és lehetőséget tartogat.
Ez pedig nem más, mint amikor az oly ismerős történet fő irányát görgeti tovább az író egy új és addig sosem gondolt irányba, vagy amikor valamelyik mellékszálat indítja önálló útra és meséli el, hogy mi is lapul a mögött az egyébként egyszerűnek látszó és mindez idáig magyarázatot sem követelő semmiség mögött, mint például Hamupipőke csúf mostohanővére.
Magam sem tudom, mit vártam ettől a könyvtől. Féltem tőle. Igen, féltem. Pontosan azért, mert ezeket a történeteket nagyon könnyű elrontani. Vagyis nem. Inkább nagyon nehéz jól megírni. Egyáltalán nem egyszerű valami olyat létrehozni, ami képes túllépni egy több száz éves mesén. De ha csak a ma leginkább ismert Walt Disney verziót nézzük, akkor is hetven év berögzült képeit kell elfeledtetni az olvasóval úgy, hogy közben mindenre emlékezzen, de egy teljesen új történetben találja magát. És akkor most lépjünk is túl Walt Elláján.
Ez a könyv, amit a kezemben tartok "Egy sötét mese". És igen. Ez tényleg Egy Sötét Mese! Egy vénséges vén Párka és a véletlen harca. Egy fogadás a sors és Marquis de la Sansz között. Egy olyan fogadás, amit senki nem nyerhet meg. Egy lány harca a saját szabadságáért. Okok és indítékok a gonoszság látszata mögött, a fényes pompa és a női behódolás mögött, az akarat és a társadalmi elvárások előtti meghunyászkodás mögött. Mert ennek a történetnek súlyos mondanivalója van. Éle, sava, fájdalma és ereje van. És baromi jól van megírva! Nem mondom, hogy szórakoztató, pedig az. Nagyon is. De valahogy mégsem ez a megfelelő szó rá. Furcsa, mert a sötétség, amiből születik pont úgy lesz napról napra egyre világosabb és fényesebb, mint ahogy az a bizonyos koponya egyre feketébb Isabelle életútjának pergamentjén.
Ó, hogy nem érted, amit mondok? Hát azt elhiszem. Ezt a történetet el kell olvasni! Végig kell élni, meg kell tanulni és fel kell nőni hozzá! És akkor majd megérted. Mindent.
"Tudd, hogy az ösvényről letérni veszélyes.Nem letérni azonban sokkal, de sokkal veszélyesebb."
Jennifer Donnelly olyan mesét tudod adni nekem, ami minden képzeletemet felülmúlta. Zseniális. Kategóriájának gyöngyszeme.
A jó bornak nem kell cégér. Olvassátok!
Ui.: Imádom a történet első oldalát! Az ötlet egyszerűen tökéletes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése