Vi Keeland: Órákon át kívánlak
 |
|
könyvborító
|
Furcsa lett a kapcsolatom ezzel a történettel. Március 18-án kezdtem el olvasni és figyelembe véve, hogy most április 5. van, elég sokáig tartott. Én azért baromi ritkán húzok ennyi ideig egy olvasást.
Maga a történet egy hűsítő csemege volt. Tetszett, bár nem mondanám rá, hogy megrengette a világomat. Egyszer jól esett. Annak tökéletes. Igazából, talán nem is az ő hibája volt a hosszúra nyúlt együttlét.
Az a helyzet, hogy ami per pillanat a világban uralkodik, az elmúlt hetek kifacsart hangulata az én életemben is, nem igazán hozta meg az olvasási kedvem.
A könyv jó. Aranyosak voltak, izgalmas volt a háttér, szórakoztató és különleges a jelen. Nem nagyon illett a kedvemhez. Ez volt az írónőtől a harmadik olvasásom és az előzőeket imádtam. Ami semmit nem jelent, szóval, most így sikerült.
Örülök, hogy elolvastam. Cain West egy erős személyiség, szívesen olvastam volna még a zenekari múltból, az elég kevés lett. Igaz, gyengéim a zenészek, úgyhogy nem véletlen a hiányérzet. :)
Tetszett, hogy igazából nem volt dráma. Persze volt fájdalmas múlt, volt millió elkövetett hiba, tanácstalanság és bizonytalanság. Mégsem ment át a történet túlcsorduló drámába. Pont annyi volt mindenből, amennyi kellett. Megvolt az egyensúly és örülök, hogy egy hozzá nagyon jól passzoló egyszerű, és kedves befejezést kapott.
Mostanában mindig félek a könyvek végén, hogy túltolják a finálét és ezzel elrontják, amit előtte felépítettek. Itt ez szerencsére nem történt meg. Boldogan csuktam be a könyvet.
Én és a könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése