Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok
könyvborító
Ez a történet egy tökéletes limonádé. Nem is vártam tőle mást. Amikor kezembe vettem a könyvet, tudtam, hogy egy kellemes és langyos történet vár rám.
Imádtam a déli csaj stílusát, nagyon szórakoztató volt, ahogy nem hagyta magát. Mégsem volt nagyon vehemens vagy túl temperamentumos. Egyszerűen magától értetődően volt olyan, amilyen.
Cole egy kicsit más tészta. Ha teljes egészében nézem, akkor ő is szimpatikus volt. Persze biztosan tökéletes teste van és sármos mosolya, de belőle nekem valami mégis hiányzott. Talán nem is igazán belőle, hanem a róla szóló oldalakból. A filmmel, a forgatással, a Cole jeleneteivel (és most a könyvre gondolok) nekem nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogy hirtelen és felvezetés vagy előzmények nélkül történnek meg a dolgok. Kapkodtam a fejemet és csak pislogtam, amikor egy-egy nagyobb horderejű esemény történt. A történet vége felé éreztem azt, hogy ezek a hirtelen ugrások megszűnnek és lett olyan a könyv, hogy már nem ért teljesen felkészületlenül semmi.
Nem igazán tudom ezt másképp elmondani anélkül, hogy leírnám, miről szól a könyv. Nem akarom elspoilerezni a történetet valakinek, aki szeretné kiélvezni még a könyv minden lapját.
A Hollywoodi mocsok egy kellemes, vasárnap délutáni olvasmány, ahogy mondtam az elején, egy hűsítő limonádé. Szerettem a hangulatát, a csipkelődéseket benne és imádtam a csirkét (és ez csak azért nem spoiler, mert nem mondok róla többet XD). Örülök, hogy végül elolvastam. Volt pár dolog, ami nekem zavaró volt, de bárcsak máskor is mindössze ennyi problémám lenne egy jónak ígérkező történettel!
Köszönöm az élményt!
Én és a könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése