Stephenie Meyer: Life ​and Death – Egy életem, egy halálom

Stephenie Meyer: Life ​and Death – Egy életem, egy halálom

könyvborító

Az értékelés SPOILERES lesz!

Még úgy is, hogy gyakorlatilag az egész történet egy hatalmas spoiler...

Egy dologban teljesen biztos vagyok: a Twilight életem egyik olyan fontos mérföldköve lett, amint elolvastam, hogy ezen senki és semmi nem fog változtatni. Soha. 

Ez a könyv...

Amikor megtudtam, hogy mi készül a színfalak mögött és hogy lesz egy "fordított" Alkonyat, nagyon izgatott lettem. Rengeteg lehetőséget és izgalmat láttam a dologban. Aki ismer, tudja, hogy sohasem nézek meg lehetőleg semmit azokról a könyvekről, amiket még szeretnék elolvasni. Had legyen minél több a meglepetés. Ez esetben sem volt ez másként, ezért kicsit csalódott lettem, amikor a történet legelején szembesültem vele, hogy a sztori gyakorlatilag ugyanaz, mint az eredeti. Szó. Szerint. 

Mérhetetlen csalódás volt ez nekem. Valamiért arra számítottam, hogy Steph egy olyan történetet alkot majd meg, ami hasonlít bár, mert ugye hasonlítania kell, ha az eredeti fordított felállását akarja megmutatni, de nem ugyanaz. Mégis szóról szóra egyezett a történet. Mindössze az a talán 5-10 % volt más, ahol a nemek és a nevek különböztek. Ami viszont nagyon összezavarta a kis fejemet, mert betéve ismertem az eredeti könyvet és sokszor egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni tőle. A szereplők nevei is úgy lettek kitalálva, hogy hasonlítsanak az első történetben szereplőkére és ez végleg elvette a lehetőségét annak, hogy ne zavarodjak bele teljesen a gondolataimba. Képtelen lettem elképzelni, amit olvasok, hisz betűről-betűre ugyanaz történt szinte ugyanazokkal az "emberekkel" és olyan káosz lett a fejemben, hogy nagyon sokszor láttam Alice-t Archie helyett vagy Jasper-t  Jessamine helyett és sorolhatnám. És ez még csak az egyik probléma volt.

Nagyon jó és fantáziadús ötlet volt az egész fordított sztori gondolata, de sajnos egy dolgot elfelejtett az írónő, bármennyire is akarta bizonyítani az új felállás létjogosultságát. Bella és Edward könyve úgy lett megírva, hogy abban mindenki tökéletesen jól ki lett találva, meg lett alkotva, a személyiségük, a múltjuk, még a történelemben eljátszott szerepük is illett hozzájuk. De mindezt egy az egyben ráhúzni egy ellenkező nemű személyre, nem minden esetben lehetséges. Egyszerűen vannak dolgok, amik nőiesek és vannak, amik pedig nem. És ezen nem tudunk változtatni, akkor sem ha minden erőnkkel ezen vagyunk. Tulajdonképpen a szereplők legalább 50 %-a kasztrálva lett. Képtelen voltam beleilleszteni az új szerepébe, mert nem illett rá. Az Alkonyat azért volt jó, mert az elején Bella nőiesen elesett volt, emberi, olyan valaki, aki erős akar lenni, de védelemre szorul. Edward, Carlisle, Emett vagy akár Jasper, de még Jackob is férfias, erős, védelmező. Itt egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Jessamine tömeggyilkossá tudna válni. Royal-nak kellett volna férfinak lennie és Eleanor-nak a nőnek, de ezt egyáltalán nem éreztem. Royal olyan volt, mint egy felszínes hülye picsa. Rosszabb, mint Rosalie az első könyvben. Eleanor pedig bármennyire is Emett szerepét kapta, esélye sem volt megközelíteni azt. Szóval ez így ebben a formában halott ügy lett, azt hiszem. 

Sajnálom, hogy így érzem, de ha engem kérdez meg valaki, akkor egyértelműen azt mondom, ezt nem így kellett volna. Rengeteg lehetőség volt benne. Mégis egy másik, hasonló, de tényleg másik történetet kellett volna írni. 

Nem vagyok boldog, mert imádom a teljes sorozatot, az eredeti történet stílusát, világát, Stephenie-t, ahogy ír.

Egyetlen dolog van, aminek viszont örültem. A végének. Az, hogy kicsit átírta, hogy teljes lezárást kaphasson ez az új felállás ezzel az egy könyvvel, az jól sikerült. Majdnem azt kaptam ezzel az új véggel, amit az egésztől vártam volna. Így kellett volna megalkotni ezt az új szemszöget ebben a számomra annyira szeretett világban. Az pompás lett volna...

Én és a könyv