Leda D'Rasi: A Dög
 |
| Leda D'Rasi: A Dög könyvborító |
Ez annyira. Kibaszottul. Ismerős.
...és ezt te pontosan tudtad, hogy így lesz.
Annyira kibaszottul ismerős, hogy egyenesen utáltam a könyvet. Gyűlöltem minden egyes sort, amiről tudtam, hogy mit jelent, hogy milyen érzés, hogy mennyire fáj, hogy mennyire menekülne az ember, és mennyire fél elindulni.
Persze azt még most szeretném leszögezni, hogy nem Jeremyről beszélek. Hála a sorsnak, vagy bárki is volt az odafent, engem szerencsés sorba állított, amikor a párkapcsolatokat álmodta meg. Köszönet érte örökre. Ámen.
A munkahelyek, azok sajnos már nem ilyen kegyesen lettek kiosztva. Az emberek, a kollégák, a főnökök. Helyek, cselekedetek, érzések, számító gonoszság. Amikor imádod, amit csinálsz, de ellehetetlenít a légkör és a rosszindulat. És hiába maradsz csendben a háttérben, vagy kerülöd a rossz társaságot, az úgyis megtalál téged. És megfojt, és nem enged, és egy idő után elhiszed, hogy nem is létezik kiút. Hogy ez a te sorsod, ez az életed, csinálod, szereted és minek is küzdenél, neked nem jut ennél jobb. Soha.
Nesze neked szabad akarat.
Nem. Nem Jeremyről beszéltem. A többiről. Feltételezem, hogy az is éppen elég.
Hogy milyen volt a könyv? Az első felétől rosszul voltam. Annak ellenére, hogy gyorsan haladtam, Abigail picsogásától és szerencsétlenkedésétől kivert a jéghideg veríték. Nem bírom a picsogó nőket. És bár tisztában vagyok vele, hogy anélkül nem lehetett volna ennyire hatásos a belőle előbukkanó erős és magabiztos Dög, ennek ellenére nekem nagyon nem hiányzott volna az a nő a történetből, aki nyivákol, szenved, sír, hitetlen, magabizonytalan és áldozat. Hogy azért, mert picit magamra ismertem benne, vagy azért, mert utálom hallgatni a panaszkodást? Franc tudja.
Mindenesetre roppant boldog voltam, amikor végre a sarkára állt és az asztalra csapott. Tombolj kislány!
És valóban. Minden hasonló helyzetben lévő nőnek tanulság és jó tanácsként szolgálhat a történet. Remélem is, hogy lesz, vagy van, akinek segít. Ha már ennyit melózott vele a jó tündér keresztanya meg Gail D'River.
Érdekes dolog elgondolkozni azon, vajon az egészből mennyi a kitaláció és mennyi a valóság... Ez minden bizonnyal sosem fog kiderülni. Pedig elég sok utalás történt erre is meg arra is... Ismerős arcok, ismerős történetek... bár, lehet, hogy csak nekem.
A végére egészen felvértezve éreztem magam. Most úgy gondolom, kellően felszívtam a rejtett tartalékaim a jövő heti hajrára és harcra. Minden nap harc.
"El kell innen mennem! Inkább egyedül legyek, mintsem rossz társaságban!"
Kedves Leda D'Rasi!
...és ezt te pontosan tudtad, hogy így lesz.
Biztos vagyok benne, hogy most is tudtad, hogy mit fogok reagálni, vagy inkább, hogy mit fogok leginkább magaménak érezni.
Te tényleg egy kibaszott boszorkány vagy! XD
Te tényleg egy kibaszott boszorkány vagy! XD
Én mindig mondom: minden könyvet akkor kell olvasni, amikor megszólít. A Dögöt pedig pont most kellett.
Ennyi.
"Mi félelmetesebb? A minden vagy a semmi?"
Kiegészítés:
A bosszúnak nincs szavatossági ideje...
Hát ennek a könyvnek sincs!
...én pedig azóta is az a nő vagyok, aki nyivákol, szenved, sír, hitetlen, magabizonytalan és áldozat...
Olvasás: 2019. december 14., 19:47 → 2019. december 15., 21:03
Értékelés megírása: 2020.01.08. 09:39
Értékelés közzététele: 2023.07.24. 19:35
Megjegyzések
Megjegyzés küldése