Katy Evans: Remy
könyvborító
"Nem akarom magam abba a hitbe ringatni, hogy elfogad majd engem, de mi van, ha mégis bejövök neki? Mi van, ha megért? Úgy, ahogy vagyok? Mindkét oldalamat. Vagyis nem is kettőt. Hanem az összes. Kibaszott. Részemet."
Remington Tate, egyszerűen imádlak. Mindenedet. Az Összes Kibaszott Részedet. Továbbra is. ❤
Talán jobban, mint eddig.
"Egy kibaszott bipoláris vagyok! Mániás. Erőszakos. Depressziós. Egy rohadt bomba, amiben ketyeg az időzítő..."
Egy Kibaszott Bipoláris.
Mániás.
Erőszakos.
Depressziós.
Aki sosem bántott senki ártatlant.
Aki sosem vágyott semmi másra, csak elismerésre.
Aki sosem hitte, hogy ér valamit.
Pedig többet érsz, mint sokan mások, akiket ismerek.
Sokkal többet.
"- Azt akarom, hogy soha többé ne hagyd, hogy valaki bántson. Soha. Még az én kedvemért se, Remy. Semmiért. Te ehhez. Túl. Értékes vagy! Megértetted?"
Elég régen olvastam már az első részt ahhoz, hogy ne emlékezzek. Hogy a menet közben előbukkanó részletek ne legyenek rögtön ismerősek, vagy ne legyek biztos a következő mozzanatban. Mindemellett olyan új momentumok is voltak a történetben, amik még izgalmasabbá tették a sztorit és még ellenállhatatlanabbá Remyt. ^^
Imádtam. ❤
A Valós-ban tökéletesen és visszavonhatatlanul elrabolta a szívemet. Most minden kétséget kizáróan elérte, hogy örökké nála is maradjon.
"– Engem úgy kaphatsz meg, ahogy vagyok. Nem szedek gyógyszert. Attól hulla leszek, én meg elevenen akarom élni az életem."
Hát legyen úgy. *-*
Én és a könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése