SecondHand, avagy Olvasatlan vs. Olvasott

Már három hete is van annak, hogy ez a téma piszkálni kezdte a fantáziámat. Annyi mindent lehet róla mondani, mégis mostanáig kellett várnom, hogy lecsillapodjanak a fejemben egyszerre figyelmet követelő gondolatok.

Persze, így is csak a saját tapasztalataim alapján tudok véleményt alkotni, de úgy érzem, hogy mégsem vagyok vele egyedül.

Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, természetesen rögtön elkezdtek szembejönni az ide kapcsolódó linkek, bejegyzések, hozzászólások mindenféle fórumon.

A minap futottam bele egy ide illő beszélgetésbe, ahol valaki azt ecsetelte, hogy ő bizony milyen sokat olvas, hogy ehhez milyen sok könyvet kellene megvennie, és az bizony iszonyú sok pénzbe kerülne. Így hát kölcsönöz. Vagy először elolvassa, aztán, ha tetszett, akkor veszi meg, mert drága. Volt egy másik olvasó, aki azt nehezményezte, hogy egy hamarosan megjelenő könyv, ami egyébként nem is kevés oldal, milyen sokba fog kerülni, akár a nyolc – kilencezer forintot is elérheti majd a keménytáblás kiadás.

Hát igen, sajnos a könyvkiadást sem kíméli a mindenhol jelentkező áremelkedés, de a világ ilyen, mindennek meg kell fizetni az árát. Ha jó minőséget szeretnék venni bármiből, akkor bizony perkálnom kell. De ne gondold, hogy a milliomos beszél belőlem, szó sincs ilyesmiről. Egészen egyszerűen ez a tapasztalatom. Nem csak könyvekkel kapcsolatban, mindenhol.

Éppen ezért próbálok mindig olyan megoldást keresni, amivel megkapom, amire vágyom, de talán kevesebb pénzembe kerül. Mondjuk úgy, ez az én kompromisszumom.

Ha olvasói vásárlás alapján akarnék csoportokat felállítani, akkor én négy ilyen kategóriát különítenék el.

Az egyes számú versenyző legyen az, aki néha vesz egy könyvet és az sem igazán számít neki, ha besétál egy boltba, megnézi, megtapogatja, beleolvas és választ, majd a bolti áron megveszi és örül az új könyvének. Ő például szerintem a kedvezményeket vagy egyéb lehetőségeket nem is ismeri, távol áll az igazi könyvfanatikusoktól.

Ketteske az, aki már tudja, hogy online olcsóbban tud vásárolni, de kész elcsábulni akár a boltban is, ha meglát valami szimpatikus darabot, viszont a havi mondjuk ötezer forint még simán belefér neki.

Hármas csoport fogja azokat a könyvmolyokat magába foglalni, akik bizony mennyiséget vásárolnak. Havi több könyvet, ami elérheti nem ritkán akár a tíz – húsz – harminc darabot is. Ők már igazi akcióguruk, ilyen mennyiségnél nem is csoda, hiszen még online áron is hatalmas összegeket lehetne elkölteni, ha az ember nem figyel a részletekre. Ez az a szint, ahol előjönnek a fortélyok, alacsonyan repkednek a kuponok és előkerül a lehetőségek között az olvasott könyv. Igen, én is ide tartozom és büszke vagyok rá!

Csak, hogy teljes legyen a lista, megemlítem a negyedik, legfelső kategóriát is. Ők lennének azok, akik havi szinten képesek akár ötven – száz könyvet is vásárolni. Igen. Léteznek. Nincsenek sokat és ne kérdezze senki, hogyan csinálják (én is nagyon szeretném tudni), de valahogy képesek rá. Én sem hinném el, ha nem látom a saját szememmel.

Visszatérve az általam is kedvelt harmadik csoportra, itt említettem meg az olvasott könyveket. Ez az a lehetőség, ami igazából a legjobb megoldás azoknak, akik az elmúlt években nem lettek lottó milliomosok. Ugyanis ez a mennyiségű könyv bizony már tényleg sokba kerül. És pillanatok alatt ott is találja magát a kedves olvasó egy igazi ördögi körben. Ugyanis józan paraszti ésszel bizony tisztában vagyok vele, ahhoz, hogy még több könyv jelenjen meg, vásárolnom kell, de nyilván nem tehetem meg, hogy ennyi pénzt költsek, főleg, ha nincs. Kompromisszumot kell hát találnom. Persze mindig van olyan történet, ami nem tűr halasztást, amit az első pillanatban előrendelek, aminél már akkor az enter felett lebeg az ujjam, amikor még csak előjegyezhető, várva a pillanatot, amikor ez megváltozik. Ilyen mindig lesz (remélem)! Ezek azok a könyvek, amiktől bizsereg a gyomrom, ha csak meglátom, hogy végre van megjelenési dátuma. Mellettük vannak a többiek, akik ugyanúgy kellenek, de talán nem sürget annyira az idő. Ők azok, akiket másoktól szerzek be az eredeti ár töredékéért. És ez az árkülönbség az, ami lehetővé teszi nekem, hogy megvegyem. Az eladónak pedig sokszor ez segít abban, hogy egy következőt vegyen és olvasson el. Így segítünk tulajdonképpen mi egymáson. A másodkézből vásárlásnak is sok előnye lehet. Én, aki fanatikusan szeretek könyvet venni, fele áron jutok hozzájuk, az eladó pedig vagy helyhiány, vagy szintén költséghatékonysági szempontok miatt, könnyebben tudja megvenni a következő olvasmányát. Mindenki boldog. :)

Jómagam, az elmúlt két évet tekintve, havonta átlagosan tizenhárom könyvet vettem. Persze volt harminc könyves hónap és öt könyves is, de ez a pénztárcám állapotán mintsem változtat. Szeretek könyvet venni, és szeretek mástól is vásárolni. Annak ellenére, hogy betegesen féltem a könyveim, odafigyeléssel és megfelelő kommunikációval nagyon sok olvasnivalót lehet beszerezni másodkézből. Az én könyvespolcom lakóinak mintegy fele ilyen úton került hozzám és örülök, hogy így lett. Nem lehetnék egy jelen pillanatban ötszáznegyvenkilenc példányt számláló népes család büszke tulajdonosa (amit mindössze három év alatt gyűjtöttem össze), ha nem élek a lehetőségeimmel. Én magam is adok el és veszek is. Ez is része, mi több, szerves része a könyvpiacnak. Ha azt az oldalát nézem, akkor talán még az illegális könyvkereskedelem kiváltójaként is kardoskodnék mellette, hisz nem mondhatom, hogy azért nem veszek, mert drága, ha van pénztárcakímélőbb megoldás is.

Szeretem a könyveim, szeretek olvasni és szeretek vásárolni. Függő vagyok. Érdekes módon sokkal inkább függő a vásárlásban, de legalább nem szenvedek tőle! :)

Ami a lényeg, és leszűrhetem, mint tapasztalatot: könyvet venni mindig jó érzés és ha ezt SecondHand, vagyis másodkézből teszem, akkor marad pénz a következő könyvespolcra is, ahova újabb könyveket vehetek :)