Maya Banks: Hajnali visszhangok
könyvborító
Jaj, Rió... én annyira, de annyira vártalak!
Már az előző könyvekben is mindig repesett a szívem, amikor megjelentél a színen és alig bírtam türelemmel, hogy végre a te történeted is olvashassam.
Aztán megjöttél és én olyan boldog voltam. A sztori nagyon jól sikerült, tele izgalommal, meglepetéssel, kalanddal, meneküléssel és megmeneküléssel, szerelemmel és szenvedéllyel.
Igazából már egy napja a végére értem a könyvnek, de tőlem nem megszokott módon mégis csak most ültem le, hogy elmondjam, amit gondolok. Kellett egy kis idő. Néha előfordul.
Először is egy dolog biztos, imádtalak! Már akkor, amikor először besétáltál a történetbe. Nem is volt kérdés, hisz pontosan az vagy, akiért én mindig csak rajongani tudok.
Az előzmények alapján egy igazi ősemberre számítottam, aki szó szerint beviszi a barlangjába a nőt, aztán vadászik neki. Most, hogy ezt így leírtam jöttem rá, hogy ez igazából meg is történt! XD Aki elolvassa a könyvet, érteni fogja, miért! ;)
Olyan voltál, mint egy vad férfi, aki tűzön-vízen át, bármi áron megvédi, ami az övé. Vagy, amit a sajátjának ítél. És Grace az volt. Teljes mértékben a tiéd. Mégis hiányzott valami.
Erős voltál, védelmező, férfias, elszánt, mégsem volt elég. Nem tudom, hogy miért. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Talán az egyébként valóban erős férfi oldaladat túlságosan ellágyították az érzelmek. Talán. Lehet, hogy csak most gondolom így, és legközelebb már egészen másképp fogom látni, de pillanatnyilag csak ezt tudom mondani. Minden tökéletes volt, de mégis hiányzott valami.
Nagyon szerettem az egészet, örülök, hogy végre elolvashattam és biztos vagyok benne, hogy látjuk még egymást. Persze az is lehet a magyarázat, hogy nem te voltál a tökéletes első helyezett. Bocs, egyenlőre Garrett Kelly-t nem tudja lelökni senki a dobogó tetejéről, pedig te esélyes voltál. ;)
A könyvet köszönöm! Szerettem és élveztem. Nem lehet mindenki olyan, amilyennek mi elvárnánk. Olyannak fogadom el az én nem ősemberemet, amilyen volt, egy erős és mindenre elszánt harcosnak, akit aggódó és szenvedélyes mackóvá puhít a szerelem.
Egyik író sem ír mindig tökéletes történetet, senki nem tud mindig maximumon teljesíteni. Maya Banks sem kivétel.
Amit nagyon sajnálok, és amire viszont egyáltalán nem számítottam, az, hogy a szövegben bizony volt jó pár hiba. Többnyire névelők hiányoztak a szavak elől, vagy pont ott voltak, ahol nem kellett volna, és ha ez már engem is zavart egy picit, akkor az nem csak egy-két hibát jelent. Nincs hibátlan könyv, de azért ilyen mennyiségű helyesírási bakit észre kellett volna venni. Nem is akarok ezzel többet foglalkozni. De sajnos rányomta az apró bélyegét az olvasási élményemre. Nem fogok viszont emiatt a történet értékéből levonni, hisz ez nem az író hibája volt.
Én és a könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése