Ki vagy te, Julia Lewis Thomson?

Van ez a Kérdezd az írót! - 2. rész - Julia Lewis Thomson projekt...
FB linkje is van neki: https://www.facebook.com/events/2268849173365687/
Hát persze, hogy felkeltette a kíváncsiságomat!! Nanáhogy volna egy kérdésem... XDD

Kedves írónő!
Az én kérdésem a következő:

Ki vagy te, Julia Lewis Thomson?

És mielőtt megörülnél, elárulom, nem lesz ez olyan egyszerű válasz.
Nem arra vagyok ugyanis kíváncsi, amit már számtalanszor elmondtál, vagy amit egyébként tudok. Nem az a válasz, hogy nő és felnőtt, vagy éppen nem nőtt fel. Tudom, hogy van egy öl eb, aki haza vár, és egy szakállas félisten is osztozik veled a mindennapokon. Amikor éppen nem vagy írónő. Amikor úgy teszel, mintha egy lennél a szürke massza láncszemei közül és rendes vagy éppen rendetlen munkahelyeden dolgozol és úgy teszel, mintha átlagos és cseppet sem különleges saját világod nem is létezne... és ez a másik világ nem is rengette volna meg annak a sok - sok másik láncszemnek a saját életét, akik még szeretnének hinni a csodában. A könyvek és az Ezerélet csodájában. Akik még látnak. Akik még hisznek. Akik még képesek arra, hogy élni, gyűlölni, félni és szeretni tudjanak a te különleges világodban. Ők azok, akik jogot szereztek arra, hogy belépjenek ebbe az apró, de annál élénkebb birodalomba, ami te magad vagy. Hát jól gondold meg ezt a választ. Sőt, mi több, kérdezd meg a te félistened: Mondd meg nekem istenség, ki vagyok én? Ki vagyok én a te szemeddel?

Azt sajnos nem árulhatom el, nekem ki vagy, hisz az jogosulatlan segítség lenne. De cserébe elárulom, hogy én ki vagyok. Egy apró porszem. Egy icipici kavics. Valaha szikla voltam, de az idő megtört és addig görgetett a szél és mosott az alá zúduló víz, amíg akaratának engedelmeskedve sima és formálható nem lettem. De belül, ott, ahova senki nem tudott eljutni, ott csendben vártam. Csendben szövögettem terveim, hogy egyszer, valamikor eljön az én időm, és akkor bizony fontos leszek. Képes leszek világokat átívelni, hegyeket megmozgatni, ezer életet megélni. Sírni, mintha nem lenne holnap. Nevetni, mintha nem számítana a tegnap. Félni ellenség nélkül, lázadni félelem nélkül. Egy apró porszem vagyok. Egy porszem, ami eltereli a vizet, ami formálta. Egy porszem, ami megakasztja a motort, ami a szürke masszát mozgatja. Csak egy porszem, ami karcot hagy a szürke hétköznap csillogó köpenyén. Csak egy jelentéktelen porszem, aki ezer életet él, aki él, aki hisz, aki szeret, aki már nem fél. Aki hálás azért a kiváltságért, hogy a birodalmad lakója lehet, még ha röpke időre is, de ott lehet veled. Aztán tovaszáll, hogy egy másik világ hegyei között vívhassa nem hétköznapi csatáit...
És te?
Ki vagy te, Julia Lewis Thomson?