Becca Prior: Festett testek

Becca Prior: Festett testek (könyv borító)

Ez a könyv annyira megosztó, hogy még engem is megosztott. 
Képtelen vagyok eldönteni, hogy... Basszus, még azt sem tudom, mit kellene eldöntenem! O.o

Az első, ami megfogott, az a borító volt. Szerintem különleges. Szép és ötletes. Picit borító mániás vagyok, így, ha szeretek egy borítót, az nálam a sikerhez vezető útnak már fedezi a felét. Hát ez most megtörtént. A történet pedig maga volt a hullámvasút.

A könyvnek nyilván voltak előzményei, bár ez számomra csak a történetből derült ki, mert én most olvastam először Becca-tól. Így tulajdonképpen minden új volt. A hangulata, a színei, a stílusa, az író fantáziája, a világ, amit alkotott.

A történet szerintem zseniális. Valóban nagyon ötletes, kidolgozott és lekötötte minden figyelmemet. Tetszett a festő vonal, bevallom még nem olvastam hasonlót. Élveztem, szórakoztatott, még meg is nevettetett. Érdekes volt és mindig vártam, hogy mi történik a következő oldalon.
Imádtam Russt, Imádtam Irist, Nessat, még Maudot is csíptem, belevaló csajszi.
Jó volt, hogy a mellékszereplők is kaptak elég helyet, több szálon is történt mindig valami, amik egy ponton persze mindig találkoztak. Izgalmas volt és szórakoztató. Egyértelműen szerettem a sztorit.

Nem tudok viszont eltekinteni attól, hogy nekem hiányzott a pasi...  :(
Ó, igen, azt írtam, amit olvastál. Hiányzott a pasi. A férfi. "A" férfi.
Jajistenem, annyira cukik voltak, édesek, szerethetőek, küzdöttek, szerettek, harcoltak, de Leon nem volt igazi férfi. Tessék nyugodtan megkövezni. Nekem nem ilyen a férfi. És igen, tisztában vagyok vele, hogy melegek voltak. De minden kapcsolatban kell, hogy legyen férfi. És itt nem volt. Nekem legalábbis.
Annyira szerettem volna, hogy Leon egy erős, határozott, férfias férfi legyen, de nem volt az. Abszolút szerethető, kedves, bűnbánó, szerelmes, igazi művész a vívódásaival, a természetével, a rajongásával, de ha Becca neki szánta a férfi szerepet, akkor talán az is jobb lett volna, ha Ely nem ennyivel férfiasabb. Mindezt persze úgy, hogy utóbbi egyértelműen a passzív volt ebben a kapcsolatban.
Mindig beleestem abba a "hibába", hogy olvasás közben magam elé képzeltem Leon-t, a magas termetét, a férfias arcélét, a sugárzó, ellentmondást nem tűrő tekintetét, aztán időről időre, mint egy emlékeztetőt, megkaptam, hogy milyen alacsony, mennyire nem "szép" és egyébként valljuk be, simán át tudott menni hisztihercegnőbe... amivel nincs baj. Pusztán csak jobban szeretem a férfiasabb férfiakat. És félreértés ne essék, azért láttam benne potenciált, de leginkább csak akkor, mikor előbújt az a féltékenységnek nevezett gonosz kis szörny a buksijából. Na, akkor azért benne volt a pasi kétségtelenül... kár, hogy a kis szörnnyel csak kétszer találkoztam. Persze szerettem Leont és Elyt is, de így nekem csak egy szivárványon suhanó történet volt, ami megmelengette a pici szívem, de nem döntötte meg a világomat.

Voltak benne hibák, de úgy döntöttem, nem akarok velük foglalkozni. Egyetlen dolog van még, amivel nem tudtam mit kezdeni. A nevek. Mindenkinek két vagy három neve volt és ezt Becca szinte két soronként váltogatta. Néha igencsak kellett koncentrálni... nem értem, miért volt erre szükség, de nem akarok szőrszálhasogató lenni. Engem zavart.
Őszinte leszek (úgy látom, ma nagyon őszinte hangulatban vagyok XD), elkönyveltem ezt a történetet egy kellemes, vasárnapi csemegének, amit örülök, hogy elolvastam, köszönöm a lehetőséget, de képes lettem volna elengedni a sorozatot, attól tartva, hogy nem találom meg, amit keresek benne... egy dolog piszkálta viszont a csőrömet. Vagyis kettő! :D
Először Russ. Utána pedig Ink. Hmm... bennük még mellékszereplőként is megvolt a férfierő. Igaz, Russ a történet végére, mintha elhagyta volna, de szeretném azt hinni, hogy Inknek adta oda... szeretném hinni, hogy mindent odaadott neki... hmmm... Azt a történetet még "látnom" kell! XDD

Én és a könyv