M. Robinson: El Diablo
Ó, a rohadt életbe...
Na, ennyire ellentétes érzéseim már régen voltam egy könyvvel kapcsolatban.
Picsába. Imádom, de rohadtul haragszom rá!
Biztos, hogy spoiler nélkül nem fogom tudni elmondani, amit gondolok, ezt már most leszögezem.
Alejandro tökéletes volt, El Diablo több, mint tökéletes... de...
.
.
Ok. Elmondom, mi van. Vagyis megpróbálom. Kb huszadszor.
Imádom a könyvet. Pont.
Nem volt tökéletes. De ritka a tökéletes könyv.
Hosszú volt az előjáték, de talán kellett, hogy mindent megértsek a végén.
...és amikor beindult, és El Diablo megérkezett... awwhhh... *-* Akkor ott volt teljes valójában!
Nem mindig értettem egyet és nem mindig volt életszerű, de bassza meg, azért olvasok könyvet, hogy ne a valóságban legyek örökké. És összességében úgy döntöttem, rohadtul nem érdekel az, ami nem tetszett, mert az, ami tetszett, sokkal izgalmasabb és élvezetesebb volt. Úgyhogy, ha voltak vele gondjaim, bezártam egy dobozba. És inkább élvezem a maffiózóm nyújtotta izgalmakat... *-*
Furcsa mód biztos voltam benne, hogy a történet tetszeni fog. Így is lett!
A sztori jól ki lett találva. Sok meglepetéssel, izgalommal, és sok könyörtelen szemétséggel együtt. Kellőképpen brutális volt, bár talán kicsit többre számítottam. Nem finomkodtak benne, ez tény. De az, hogy a könyv egyharmadáig kellett várni, hogy ez először megtörténjen, valahogy rózsaszín ködbe burkolta a kegyetlenséget.
El Diablo egy valóban könyörtelen gyilkos, aki érzelmek nélkül, gondolkodás nélkül és kegyetlen nyugalommal képes elvégezni a feladatát tekintet nélkül mindenre és mindenkire. Igaz, hogy idővel szépen lassan összeáll az a bizonyos kirakós, de mindannak ellenére, hogy a szemem láttára ölt, kínzott és tartott távol magától mindenkit, egy percre sem hittem el, hogy a lelke mélyéig gonosz lenne. Hogy kegyetlen lenne. Hogy lelketlen lenne.
Tette, amit tennie kellett. A hatalomért, az életben maradásért. Nem igazán volt választása.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dobnám le a bugyimat, ha megkérne rá! XD
Ez egy jó könyv volt! Igaz, ez a seggfej sokszor inkább volt Alejandro, mint El Diablo. És igen, így is imádtam! *-* Ahogy haladtunk előre, egyre jobban imádtam.
Hisz már akkor remegtem érte, amikor még csak a borítót csodálhattam meg a kívánságlistámon!! Vigyen el Az Ördög, ha nem így van... vagy bárhogy legyen, vihet akkor is!! *-* ♥
A fene vinné el, képtelen vagyok így is levonni bármit az értékéből!! Hisz, attól, hogy kicsit más volt, mint elsőre vártam, még kibaszottul tetszett, és örülök, hogy Az Ördög az enyém lehetett! Még ha csak egy kicsit is! ♥
Izgalmas volt, könyörtelen és kíméletlen. Egyszerre volt érzéketlen és minden érzéssel tele. El Diablo-t képtelen lennék nem imádni! Alejandro-t is csak szeretni tudom! Sokszor kegyetlen volt, rideg mégis szenvedélyes. A francba, néha lélegzetvisszafojtva vártam, mi történik a következő sorokban... bár nem mindig tudtam mihez kezdeni a rettenetes időfolyammal, amin keresztül száguldottunk.
És mindeközben imádom az egészet.
De hát összességében ez lenne a lényeg, nem? Hogy a végén képtelen legyél elengedni a történetet... ^^
Hát én képtelen vagyok. ♥
Megjegyzések
Megjegyzés küldése