J. R. Ward: A vadállat
Amikor annak, akit a világon mindennél jobban szeretsz, képtelen vagy megadni azt, amit a világon mindennél jobban szeretne, de ő mindent megtesz, hogy ezt elfogadja, mert ő téged a világon mindennél jobban szeret... az egyszerre szörnyű és csodálatos... azt felfogni sem képes az, akiben nincs benne ugyanaz a hiány...
Látni és érezni mind a két oldalt... kicsit kitépte a szívem. Túl sok közös van bennünk...
Megindító, fájdalmas, érzelmes, meghitt, szeretetteljes, boldog és békés...
"Ő volt az óra a csuklóján, a sült hús, amikor megéhezett, a kancsó limonádé, amikor szomjas volt. Ő volt a kápolnája és a kórusa, a hegység a mehetnékjének, a könyvtár a kíváncsiságának, minden napkelte és napnyugta, amely valaha megtörtént vagy meg fog történni."
Annyira boldog vagyok, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy, és annyira örülök, hogy a kis család végre EGY kis család lett. Nagyon megérdemlik, és totálisan összeillenek! Mosolyt csalnak az arcomra és melegséget a szívembe! ^^
És a többiek... jajistenem, mindenki élete annyi izgalmat rejt, annyi minden történt és fog még történni! Alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást!
Őszinte leszek. Totál őszinte. Én most ismertem meg őket. Mindenkit. Mintha csak tegnap lett volna 2018. november 28. 21 óra 57 perc, amikor a kezembe vettem az első könyvet és beléptem ebbe a csodavilágba... hisz, csak tegnap volt... velük keltem és velük feküdtem. Az igazság az, hogy féltem kicsit a vadállattól, mert nem akartam még elengedni őket. Eltökéltem, hogy a lehető leglassabban fogom olvasni, hogy minden pillanatot kiélvezzek. Szó se róla, kiélveztem, de olyan gyorsan vége lett... hisz le sem tudtam tenni! *-*
És most fogalmam sincs mit csináljak? Hová menjek? Mit olvassak? Mivé legyek?
Nem is tudom, mi lenne, ha most nem hatalmas mosollyal az arcomon zártam volna be a könyvet. Azt hiszem... nem. Tudom, hogy nincsenek véletlenek! A vadállat kellett ahhoz, hogy ne őrüljek bele a várakozásba a következő könyvig.
Mert Rhage tökéletesen alkalmas arra, hogy az arcomra bármikor mosolyt csaljon, hogy bármikor megnyugtasson és elhitesse velem, hogy bármi lehetséges! ♥ ♥ ♥
Köszönöm.
Mindent. ♥
Látni és érezni mind a két oldalt... kicsit kitépte a szívem. Túl sok közös van bennünk...
Megindító, fájdalmas, érzelmes, meghitt, szeretetteljes, boldog és békés...
"Ő volt az óra a csuklóján, a sült hús, amikor megéhezett, a kancsó limonádé, amikor szomjas volt. Ő volt a kápolnája és a kórusa, a hegység a mehetnékjének, a könyvtár a kíváncsiságának, minden napkelte és napnyugta, amely valaha megtörtént vagy meg fog történni."
Annyira boldog vagyok, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy, és annyira örülök, hogy a kis család végre EGY kis család lett. Nagyon megérdemlik, és totálisan összeillenek! Mosolyt csalnak az arcomra és melegséget a szívembe! ^^
És a többiek... jajistenem, mindenki élete annyi izgalmat rejt, annyi minden történt és fog még történni! Alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást!
Őszinte leszek. Totál őszinte. Én most ismertem meg őket. Mindenkit. Mintha csak tegnap lett volna 2018. november 28. 21 óra 57 perc, amikor a kezembe vettem az első könyvet és beléptem ebbe a csodavilágba... hisz, csak tegnap volt... velük keltem és velük feküdtem. Az igazság az, hogy féltem kicsit a vadállattól, mert nem akartam még elengedni őket. Eltökéltem, hogy a lehető leglassabban fogom olvasni, hogy minden pillanatot kiélvezzek. Szó se róla, kiélveztem, de olyan gyorsan vége lett... hisz le sem tudtam tenni! *-*
És most fogalmam sincs mit csináljak? Hová menjek? Mit olvassak? Mivé legyek?
Nem is tudom, mi lenne, ha most nem hatalmas mosollyal az arcomon zártam volna be a könyvet. Azt hiszem... nem. Tudom, hogy nincsenek véletlenek! A vadállat kellett ahhoz, hogy ne őrüljek bele a várakozásba a következő könyvig.
Mert Rhage tökéletesen alkalmas arra, hogy az arcomra bármikor mosolyt csaljon, hogy bármikor megnyugtasson és elhitesse velem, hogy bármi lehetséges! ♥ ♥ ♥
Köszönöm.
Mindent. ♥
Megjegyzések
Megjegyzés küldése