Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
Ez egy nagyon szép borító! Megakadt rajta a szemem első pillanatra... aztán a fülszöveget olvasva is biztos voltam benne, hogy egy izgalmas és fordulatos történetet kapok majd. Sokáig próbáltam beszerezni a könyvet, de mivel nem olyan egyszerű, ezért nem ment könnyen.
Aztán sikerült megvennem. Várt még egy kis ideig a polcomon, de magamhoz képest elég korán el is érkezett az ő ideje.
Még mindig szeretem a borítóját, kiderült ez volt egyik legjobb, amit a könyv adni tudott.
Érdekes volt az alaptörténet, tetszett a kibontakozni látszó sztori.
Először csak az kezdett zavarni, hogy elég kimérten volt megfogalmazva minden. Hiányzott belőle a lazaság, a könnyedség. Nehéz volt olvasni, mert a történet valahogy egyszerűbb és közvetlenebb fogalmazást követelt volna meg, de aztán rájöttem, hogy az író stílusa lehet ilyen. Ami nem baj, de akkor talán történelmi romantikával kellene próbálkozni... olyan érzésem volt, mintha a tizennyolcadik században találkozna két ember, akik amúgy nem ismerik egymást.
Kimért udvariasság jellemezte a beszédet, a gondolatokat, a leírást, ami önmagában nem baj, de meglehetősen fura szex közben... márpedig abból volt bőven. Néha úgy éreztem, sok minden mást nem is akarnak egymással csinálni. Ami szintén nem baj, de ha valaki erősen erotikus történetet akar papírra vetni, akkor talán barátkozzon meg az erősen erotikus kifejezésekkel. Nem. Nem a kimérten udvarias erotikus tartalmú kifejezésekre gondolok. Bár, ha belegondolok, ezek a kifejezések tették a könyv második felét szórakoztatóvá. Nagyon mulatságos volt olvasni. Tényleg nagyon jókat nevettem közben. ...bár sajnos nem sok köze volt ahhoz az erotikus romantikus kategóriához, amit reméltem tőle.
Igazából csalódott vagyok. Nem azt kaptam, amit vártam, és ez velem nagyon ritkán fordul elő... :(
Talán nem is mondanék többet. Ez nem az én könyvem volt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése