J. R. Ward: Megbosszult szerető
Ooo...
Én...
❤️
Halvány lila gőzöm sincs, hogy mit mondjak. O_O
Mindjárt éjfél. Én nem is akartam befejezni a könyvet ma. De nem tudtam abbahagyni!
Ez...
Halvány lila gőzöm sincs, hogy mit mondjak...
Fekszem az ágyon, bámulok ki a fejemből, és egy dolgot tudok teljesen bizonyosan. Azt már nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg azt az egy dolgot.
Kell. Akarom. Kedvencem. Imádom. Szeretem.
Minden. Egyes. Pillanatát.
Ez...
„Olyan volt, mint egy kobra: igéző, halálos és gyönyörű. Rövidre nyírt, sötét kakastaréjával, könyörtelen, de intelligens arcával és hatalmas testével maga volt a megtestesült szex, erő és kiszámíthatatlanság… mindez fekete, hajszálcsíkos öltönybe csomagolva, amelyet minden kétséget kizáróan méretre készítettek.”
Én inkább csak rá akarok gondolni. Most alszom egyet. És újra álmodom a könyvet. Beköltözöm a lapok közé és ott maradok kicsit...
Aztán majd holnap, vagy később írok egy értékelést... Amikor már nem akarok a lapok között élni... Ha nem hallotok felőlem, akkor ott ragadtam... Nem kell megmenteni, manipulálható vagyok. Hagyom magam. Köszönöm. ^^❤️
Újraolvasás…
„Távolságot akartam tartani tőled, most pedig majd' kiugrok a bőrömből, hogy nem sikerült.”
„Istenem, a hangja maga volt a testet öltött szex!”
Köszönöm. Maradok. ♥
(Még több infó rólam és a könyvről itt.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése