Többek által
Kb egy évvel ezelőtt, pontosan nem emlékszem csak arra, hogy már hideg volt, találtam egy könyvet a Molyom. Megtetszett és kiderült, hogy egy gyöngyösi lány árulja. Egyeztettem vele, aztán elmentem a könyvvért. Megvettem, már nem is emlékszem mennyiért, de azt biztosan tudom, hogy ott, akkor sokkal többet kaptam, mint egy könyvet. Kaptam egy Könyvet, egy Barátot, egy Őrültet, egy Függőtársat, egy MiniFüggőtársat, rengeteg Élményt, még több Nevetést, és valamit, ami helyre rakott a lelkemben egy apró darabkát, ami valahogy addig hiányzott... Evika82 MolyFüggőtárs, soha többé nem akarok nélküled könyvet venni, olvasni, dedikálásra járni, bemutatóra menni, vagy létezni!
Imádlak! 💕
Egy szó, mint száz, kaptam tőle egy könyvet kölcsönbe. Valami olvasási válság félében voltam, azt mondta, hogy ez tetszeni fog, most erre van szükségem, olvassam, de készítsek zsepit, mert kelleni fog. Jót röhögtem, nekem még nem kellett zsepi könyvhöz, olyanokat nem olvasok!
De ő ismer - ennyi idő alatt is valahogy, mint a rossz pénzt megismert, dehát na, teljesen egy húron pendülünk 😂 - tudja, hogy mire van szükségem, és én mindig megbízom a véleményében!
Hazamentem, "szerencsére" egy megfelelő napon nekikezdtem és elolvastam... zsepivel együtt...
Basszus! Az a könyv szó szerint a földbe döngölt! Kivégzett, összetört, még jól össze is morzsolt utána, majd felrázott és kilőtt a végtelenbe. Kevés könyv van rám olyan hatással, mint akkor az a könyv volt. Mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan napot választott nekem, amikor nem zavar senki, és kivonulhatok a világból, történjék bármi.
Elolvastam, megitattam az egereket, aztán feltöröltem a maradék óceánt és leírtam a véleményem. Egy olyan könyvről, aminek köszönhetem azt, ahol most vagyok, azt ahol most tartok, azokat az embereket, akik most ott vannak velem, ahová jutottam általa... általuk... Többek által...
Ez a könyv feldolgozást igényel… tényleg… nem is értem, hogy lehet egy könyvbe ennyi mindent beletenni….
De ez a könyv minden sallang, felesleges magyarázkodás nélkül készült. Itt nincs oldalakon keresztül magyarázkodás, hogy mi miért, és hogy mennyire rossz vagy jó, vagy kinek miért piros az arca vagy kócos a haja…. Itt le van írva mi történt, kivel, hol.
Különleges történet. Erre a könyv közepénél jöttem rá. Mert egy hasonló történet… miket beszélek? Nincs ehhez hasonló! Szóval más könyvekben találkozhatsz nehéz sorsú szereplőkkel, akiket bántottak, akik elveszítetek valakit, akik túléltek. Aztán új életet kezdenek. Megtalálják a boldogságot, és kis segítséggel elhiszik, hogy tényleg megkaphatják azt.
De itt másképp történnek a dolgok. Itt belecsöppenünk a történt előtti történetbe is. És erre először nem is jövünk rá… csak miután szívünket összeszorította a kegyetlen valóság… és lesünk ki a fejünkből, hogy de hát mi történt? Kérem szépen, hogy lehet ilyet egy könyv közepén csinálni?
Egy könyv, amiben benne van a könyv előtti élet is….
Annyira örültem, hogy András nem adta fel, hogy szeretett, kitartott, odaadó volt és türelmes…. És aztán egy pillanat alatt megváltozik minden… alig kaptam levegőt. Rettegtem Annáért, az életéért, a nyugalmáért, a boldogságáért.
Kegyetlen tud lenni az élet. Kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Sokszor azok, akiktől legkevésbé várnád. De előbb-utóbb szépen lassan újra kisüt a nap és ha mersz hinni benne, lehet szép az élet.
Megrázó volt. Néha kegyetlen, néha reményteli, néha felhőtlen és néha embert próbáló… a szívem megszakadt, összeforrt, megremegett, majd elolvadt…
Szeretem ezt a könyvet. Próbára tett-e? Igen. Bánom-e egy percre is, hogy elolvastam? Soha.
Szerettem, féltem, izgultam, hálás voltam, örültem, fellélegeztem, aztán megszakadt a szívem…. Ki akartam futni a világból, elbújni, megszűnni…. De aztán újra lélegezni kezdesz, mert a tested így működik. Lassan kinyílik a szemed, „folytatod” az életed, talán még a nap is kisüt… néha… elkezdtem remélni, lassan elkezdtem mosolyogni, …mintha a szívem is verne néha. A megbocsátás kemény dió… az emberek kegyetlenek. De mindig van valaki, aki melletted lesz és a te kezedet fogja majd. Legyen az egy barát, mint Maxim, vagy valami több annál, mint Tamás… Hinned kell, hogy így lesz!
Örülök, hogy mosolyogva zártam be a könyvet! Ez egy igazán megindító, szomorú és boldog történet. És örülök, hogy elolvashattam. És bocsánat, valahol tudtam, hogy ez nem egy négysoros értékelés lesz…. Picit úgy érzem, hogy túlzásba is vittem… picit meg úgy, hogy nem tudtam mindent elmondani… de talán nem is tudnék, vannak dolgok, amikre nincsenek szavak…
Szóval ez a könyv egy mérföldkő volt. Több okból is. Sok barátot köszönhetek neki! Kezdjük rögtön például Maximmal... 😂 Gondolom egyetért velem mindenki!?!?! Tünit, Nabi, gregNa, agi?? 💕 Asszem ismerem a választ!! 😅
Idézetek:
"– Engem arra neveltek, hogy mindent magam intézzek, és soha ne kérjek segítséget.
– Ne kérd, fogadd el!
– Nem tudom, hogy kell – suttogtam.
– Megtanítalak, csak ne harcolj tovább ellenem!"
82. oldal
"(…) olyan volt, mint egy angyal, aki az én bűnös lelkemet jött megváltani."
80. oldal
"Egy kis csendre vágyom, egy üveg borra, aztán még egy üveg borra, és még több csendre."
175. oldal
"– Miről maradtam le?
– Maxim rástartolt Annára – dörmögte az öcsém.
– Á, vagy úgy! Megint kitört a kapuzárási pánik a csődörünkön. Múlt héten eszmélt rá, hogy egy páran még nem jöttünk össze vele – magyarázta kuncogva Kata.
– Ne izéljetek már! Én csak kedves akartam lenni, a magam módján – dünnyögte Maxim.
– Nyugi, Maxim, túl régóta ismerlek ahhoz, hogy komolyan vegyelek.
– Na, látjátok, ő megért engem."
158. oldal
"Benned bízom, csak benne nem. Ti, pasik képtelenek vagytok ellenállni, ha ezek mindent bevetnek."
47. oldal
"– Sajnálom… De az életben nem cselekszünk mindig helyesen, néha hibázunk. Jobb ha ezt elfogadod, mert te is fogsz."
207. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
"– Jó lenne, ha végre elkezdenéd szedni a Leszarom tablettát, ahelyett, hogy fölösleges dolgokon rugózol.
– Te magad vagy a „Leszarom” megtestesítője, könnyen beszélsz."
214. oldal
"– Vetkőzz le!
– Parancsolgatsz – próbáltam durcásan nézni rá.
– Tudom, hogy beindít – mormogta, miközben besiklott a keze a bugyimba. Levegő után kaptam, amikor a megfelelő pontra tapintott. – Ne is próbáld tagadni, a tested elárul.
– Ó, hogy a fene vinné el azt az árulót! – kuncogtam pajkosan. Felálltam, és kínos lassúsággal kezdtem kikapcsolni a farmeromat."
199. oldal
Közös múltunk, jelenünk és jövőnk további részletei itt.
Imádlak! 💕
Egy szó, mint száz, kaptam tőle egy könyvet kölcsönbe. Valami olvasási válság félében voltam, azt mondta, hogy ez tetszeni fog, most erre van szükségem, olvassam, de készítsek zsepit, mert kelleni fog. Jót röhögtem, nekem még nem kellett zsepi könyvhöz, olyanokat nem olvasok!
De ő ismer - ennyi idő alatt is valahogy, mint a rossz pénzt megismert, dehát na, teljesen egy húron pendülünk 😂 - tudja, hogy mire van szükségem, és én mindig megbízom a véleményében!
Hazamentem, "szerencsére" egy megfelelő napon nekikezdtem és elolvastam... zsepivel együtt...
Basszus! Az a könyv szó szerint a földbe döngölt! Kivégzett, összetört, még jól össze is morzsolt utána, majd felrázott és kilőtt a végtelenbe. Kevés könyv van rám olyan hatással, mint akkor az a könyv volt. Mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan napot választott nekem, amikor nem zavar senki, és kivonulhatok a világból, történjék bármi.
Elolvastam, megitattam az egereket, aztán feltöröltem a maradék óceánt és leírtam a véleményem. Egy olyan könyvről, aminek köszönhetem azt, ahol most vagyok, azt ahol most tartok, azokat az embereket, akik most ott vannak velem, ahová jutottam általa... általuk... Többek által...
És a véleményem erről az igencsak sokoldalú könyvről:
Ó,jaj….
De ez a könyv minden sallang, felesleges magyarázkodás nélkül készült. Itt nincs oldalakon keresztül magyarázkodás, hogy mi miért, és hogy mennyire rossz vagy jó, vagy kinek miért piros az arca vagy kócos a haja…. Itt le van írva mi történt, kivel, hol.
Különleges történet. Erre a könyv közepénél jöttem rá. Mert egy hasonló történet… miket beszélek? Nincs ehhez hasonló! Szóval más könyvekben találkozhatsz nehéz sorsú szereplőkkel, akiket bántottak, akik elveszítetek valakit, akik túléltek. Aztán új életet kezdenek. Megtalálják a boldogságot, és kis segítséggel elhiszik, hogy tényleg megkaphatják azt.
De itt másképp történnek a dolgok. Itt belecsöppenünk a történt előtti történetbe is. És erre először nem is jövünk rá… csak miután szívünket összeszorította a kegyetlen valóság… és lesünk ki a fejünkből, hogy de hát mi történt? Kérem szépen, hogy lehet ilyet egy könyv közepén csinálni?
Egy könyv, amiben benne van a könyv előtti élet is….
Annyira örültem, hogy András nem adta fel, hogy szeretett, kitartott, odaadó volt és türelmes…. És aztán egy pillanat alatt megváltozik minden… alig kaptam levegőt. Rettegtem Annáért, az életéért, a nyugalmáért, a boldogságáért.
Kegyetlen tud lenni az élet. Kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Sokszor azok, akiktől legkevésbé várnád. De előbb-utóbb szépen lassan újra kisüt a nap és ha mersz hinni benne, lehet szép az élet.
Megrázó volt. Néha kegyetlen, néha reményteli, néha felhőtlen és néha embert próbáló… a szívem megszakadt, összeforrt, megremegett, majd elolvadt…
Szeretem ezt a könyvet. Próbára tett-e? Igen. Bánom-e egy percre is, hogy elolvastam? Soha.
Szerettem, féltem, izgultam, hálás voltam, örültem, fellélegeztem, aztán megszakadt a szívem…. Ki akartam futni a világból, elbújni, megszűnni…. De aztán újra lélegezni kezdesz, mert a tested így működik. Lassan kinyílik a szemed, „folytatod” az életed, talán még a nap is kisüt… néha… elkezdtem remélni, lassan elkezdtem mosolyogni, …mintha a szívem is verne néha. A megbocsátás kemény dió… az emberek kegyetlenek. De mindig van valaki, aki melletted lesz és a te kezedet fogja majd. Legyen az egy barát, mint Maxim, vagy valami több annál, mint Tamás… Hinned kell, hogy így lesz!
Örülök, hogy mosolyogva zártam be a könyvet! Ez egy igazán megindító, szomorú és boldog történet. És örülök, hogy elolvashattam. És bocsánat, valahol tudtam, hogy ez nem egy négysoros értékelés lesz…. Picit úgy érzem, hogy túlzásba is vittem… picit meg úgy, hogy nem tudtam mindent elmondani… de talán nem is tudnék, vannak dolgok, amikre nincsenek szavak…
Idézetek:
"– Engem arra neveltek, hogy mindent magam intézzek, és soha ne kérjek segítséget.
– Ne kérd, fogadd el!
– Nem tudom, hogy kell – suttogtam.
– Megtanítalak, csak ne harcolj tovább ellenem!"
82. oldal
"(…) olyan volt, mint egy angyal, aki az én bűnös lelkemet jött megváltani."
80. oldal
"Egy kis csendre vágyom, egy üveg borra, aztán még egy üveg borra, és még több csendre."
175. oldal
"– Miről maradtam le?
– Maxim rástartolt Annára – dörmögte az öcsém.
– Á, vagy úgy! Megint kitört a kapuzárási pánik a csődörünkön. Múlt héten eszmélt rá, hogy egy páran még nem jöttünk össze vele – magyarázta kuncogva Kata.
– Ne izéljetek már! Én csak kedves akartam lenni, a magam módján – dünnyögte Maxim.
– Nyugi, Maxim, túl régóta ismerlek ahhoz, hogy komolyan vegyelek.
– Na, látjátok, ő megért engem."
158. oldal
"Benned bízom, csak benne nem. Ti, pasik képtelenek vagytok ellenállni, ha ezek mindent bevetnek."
47. oldal
"– Sajnálom… De az életben nem cselekszünk mindig helyesen, néha hibázunk. Jobb ha ezt elfogadod, mert te is fogsz."
207. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
"– Jó lenne, ha végre elkezdenéd szedni a Leszarom tablettát, ahelyett, hogy fölösleges dolgokon rugózol.
– Te magad vagy a „Leszarom” megtestesítője, könnyen beszélsz."
214. oldal
"– Vetkőzz le!
– Parancsolgatsz – próbáltam durcásan nézni rá.
– Tudom, hogy beindít – mormogta, miközben besiklott a keze a bugyimba. Levegő után kaptam, amikor a megfelelő pontra tapintott. – Ne is próbáld tagadni, a tested elárul.
– Ó, hogy a fene vinné el azt az árulót! – kuncogtam pajkosan. Felálltam, és kínos lassúsággal kezdtem kikapcsolni a farmeromat."
199. oldal
Közös múltunk, jelenünk és jövőnk további részletei itt.
Én is imádlak függőtárs!!!
VálaszTörlés