B. N. Toler: Lélekvesztők
könyvborító
Tökéletes.
Minden sora, minden egyes átkozott betűje tökéletes.
Ez a történet megérintett. Egyszerre tépett ki belőlem egy darabot és egészített ki.
Nos, nem is találom a szavakat. Minden annyira elcsépeltnek és semmitmondónak tűnik. Semmi nem illik ahhoz, ahogy érzek.
Szerettem őket.
Éreztem.
Mindent.
A fájdalmat, a veszteséget, a reményt, a félelmet, a szerelmet, a boldogságot, a köteléket.
Mindent.
Annyira szépen lett megírva az egész. Bevallom, nem voltam biztos benne, hogy ezt fogom kapni tőle. De minden képzeletemet felülmúlta.
Egyszerre voltam boldog és szomorú, nevettem hangosan és sírtam csendben. Egyszerre akartam kétféle boldog befejezést. De ez lehetetlen volt. Kicsit belehaltam én is.
"Azért harcolok, hogy életet adjak neki és a testvéremnek, mialatt ő azért harcol, hogy segítsen nekem elszakadni."
Egyedül az epilógust nem értem. Nem hiányzott volna. Maga a történet azonban egyértelműen lenyűgöző volt. Örülök hogy a része lehettem egy rövid időre.
Köszönöm! ^^
Megjegyzések
Megjegyzés küldése