Ilsa Madden-Mills: Dirty English – Balhés brit
könyvborító
Hmm... ez a borító szerelem volt első látásra, ehhez nem férhet kétség! Imádom! *-*
És ezen semmi nem változtathat. Még az sem, hogy nem a főszereplő van rajta, hanem a tesója. És igen, tudom, hogy ez az eredeti borító, de kérdem én, hova lettek a tetkók?? Akarom azokat a tetkókat! És ismét csak igen, így is megvenném, bármikor, gondolkodás nélkül! Ez a borító... grrr....
A történet jelen esetben egy picit alul maradt. Megjegyzem, csak a borítóhoz képest.
Declan egy nagyon kívánatos, szexi, lenyűgöző pasi. A tetkóival, a kidolgozott izmaival, a rosszfiús sármjával nem is lehetne nem szeretni őt. Ízig-vérig pasi. Jelen esetben nekem nem volt elég rossz. Bocsi! XD
Az a fajta férfi, aki imádnivaló, szenvedélyes, határozott, férfias és tökéletes. Rosszfiúnak akarják beállítani, de túl kedves és segítőkész ahhoz, hogy az is legyen. Az pedig, hogy ott van mellette Dax, csak emeli a történet fényét. Nem titok, hogy nagyon akarom az ő történetét is. ;P
Ez a könyv egy igazi romantikus... hirtelen nem is tudom megmondani, hogy még YA vagy már NA történet. A sztori nagyon jó. Nem mondom, hogy nagyon egyedi, de szerethető és másfél nap alatt elolvastam, tehát izgalmas is. Ahhoz képest, amire számítottam, kicsit túl kedves. De szerettem. Jól esett. Egy dolog volt, amit annyira talán nem csíptem. A szex. És most ne röhögjön senki! Nem magával a szex-szel vannak gondjaim! XD A könyvben lévő epizódokkal gyűlt meg a bajom. Sajnos a legtöbb esetben olyan szituációkban sikerült eljutni az ominózus felnőtt részekig, amik nekem sehogy sem voltak életszerűek. Nyilván itt és most nem fogom részletezni, de vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem tesz meg bizonyos dolgokat.
Declan és Elizabeth története jó volt. Izgalmas, szenvedélyes, tipikusan egyetemista. Olyan... kedves. :) Annak viszont pont olyan, mint amilyennek lennie kellett.
(Szerkesztőnek és korrektornak üzenem, hogy a beszédnél baromi zavaró, hogy a mondatok között milliónyi tök felesleges kötőjel van, ami arra hivatott, hogy elválassza a szereplő beszédét és a narrációt, itt viszont mindenhol volt, ha kellett, ha nem. Ez magából a történetből semmit nem von le, az élvezeti értéket viszont csorbítja. Sajnos.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése