Renáta W. Müller: A védelmező
könyvborító
Régóta szeretnék Renátától olvasni. Bevallom nem is ez volt az első könyvem, amit megvettem tőle, mégis ő volt, aki most elcsábított. (Úgy látszik, én mindenkivel így járok ;P)
Hosszú, válságos időszak áll mögöttem. Sokszor az olvasás sem igazán segített.
Nem volt könnyű olvasni A védelmezőt, de kezdjük inkább a legelején. ;)
A történet ötlete nagyon tetszik, maga a sztori is szuper lett! :)
Izgalmas, fordulatos, eseménydús. Rae és Rafe is imádni valóak. Erősek, vagányak, temperamentumosak és szerethetőek. Az események nagyon jól össze lettek pakolva. Maga a cselekmény izgalmas volt és vérpezsdítő. Tök jó volt, hogy nem voltak felesleges drámák. Persze kellett az elejére egy rohadt nagy félreértés, anélkül nem is lett volna sztori, de ezen kívül nem volt más. Mindenből csak annyi, amennyi kellett. Józanok voltak, persze aggódtak, szerettek, féltek, de minden a helyén volt. Kíváncsivá tett.
Pont ez az érzés volt, ami hajtott előre, annak ellenére, hogy nem volt könnyű olvasni. Nekem nagyon sok volt benne a leírás. Rengeteg oldalon keresztül csak olvastam, mi hogy néz ki, ki miért teszi, amit tesz, ki mire emlékszik, mit akar vagy nem akar, mit kellett volna másképp. Sokszor már alig vártam, hogy végre történjen valami. Most nem akarok félreérthető lenni, mert közben meg mindig történt valami. De egészen más, amikor benne vagyok a történésben, mint amikor leírja valaki, külső szemlélőként. Magam sem gondoltam, hogy ha utóbbiból kicsit több van a kelleténél, az ennyire le tudja lassítani az haladást. Maga az olvasás vált unalmassá. Annyira akartam, hogy végre valaki megszólaljon.
Persze, ez a történeten mit sem változtat. Szerettem és jól esett.
Érdekes volt olyan oldalról benne lenni a maffia világában, hogy tulajdonképpen nem is voltam benne. Sikerült egy olyan maffiasztorit írnia Renátának, hogy a történet annyira az alvilág legszélén egyensúlyozott, hogy benne is volt, meg nem is. Érdekes volt, mert időnként kaptunk egy picit belőlük, de igazából meg nem volt totál maffiás. Mind a ketten menekülni akartak a világból, ami egyébként folyton visszahúzta őket és ezért annyira a peremén éreztem magam az egésznek, mintha nem is benne lennénk, de mégis. Fura még megfogalmazni is az egészet, de közben meg ez tette különlegessé a könyvet. Kíváncsi vagyok a többi történetére az írónőnek, és ami még fontosabb, naaaagyon szeretnék olvasni a két unokabátyról is! Jaj, nagyon! Kérlek, mondd, hogy van esély rá! XD
Összességében egy nagyon izgalmas és kalandos történetet kaptam, amit köszönök! Ahogy a molyon szokás értékelni, én most ötből négy csillagot adok oda. Örülök, hogy elolvashattam!
Nagyon remélem, hogy találkozunk még! Egyszer biztosan, mert a Testvér kötetek a polcon várakoznak. ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése