Endi_AllThatIam

Erin Watt: Cifra palota könyvborító Ez a történet minden kétséget kizáróan izgalmas volt. Lekötötte minden figyelmemet, annak ellenére, hogy félve kezdtem bele a könyvbe. Belátom, hogy nem volt  rossz ötlet kihagyni egy kis időt a második rész után. Az első könyv pici csalódást okozott azzal, hogy nem volt eléggé felnőtt. Nem azért, mert ne lett volna jó, az volt, csak másra számítottam. A rubin kategória számomra garancia a megfelelően forró és éppen annyira perzselő felnőtt tartalomra. Nos, a Papírhercegnő nem ilyen volt. És a Megtört herceg sem. A történetük szórakoztató és kalandos, teljesen beleszerettem az egész családba, de sajnos nem tudtam úgy élvezni, ahogy szerettem volna. Hiányzott az a kis plusz, amitől rubin lesz a rubin. Ezért a Cifra palotát félre tettem kicsit. És most, tudva hogy mire számítsak és azzal a kíváncsisággal, amit a történet megérdemel, belevágtam. Rögtön folytatnám is azzal, hogy amire számítottam, hát az megint nem egyezett azzal, ahol találta

Leda D'Rasi: Talán tündérmese   könyvborító Egy estém itthon... : - Meddig olvasol még? - Nem sokáig. - Pedig nagyon jól tudja, hogy a könyv végén nem fogom azt letenni a kezemből. Mindig ez van. Hisztizik, pedig tuti, hogy az utolsó százötven oldalt már nem áll szándékomban félbe szakítani. Nem is értem... ... Ez annyira nagyon jól esett!! Végtelenül szórakoztató volt , ahogy ezek ketten darabokra cincálták egymást ! Minden értelemben! XD Igazi harc volt! Egy - megjegyzem okkal - csendes és megfontolt csaj, és egy mindenre elszánt, ösztöne által vezérelt szelíden vad óriás ! ^^ Ó... forrt itt a levegő és minden más is kilométeres körzetben! Utánozhatatlan, ahogy Fairy és Ruehl nem szerették és szerették egymást. Robbant a puskapor, perzselt a tűz és elevenen égett el benne mindenki. Ez a történet egy igazi vadászat volt. Egy áldozatát becserkésző lykae, aki félelmet és meghátrálást nem ismerve küzd. Hajtja a vágy és az ösztön az egyetlen nő felé. Egy félelem

Leda D'Rasi: Lidércfény könyvborító Az igazság az, hogy amikor neki kezdtem a történetnek, azt gondoltam, hogy egy-két nap alatt ki is végzem azt.  Nos, azóta kiderült, hogy ez a gyors menet öt és fél napomba került...  Nem véletlenül. Kezdem azt feltételezni, hogy minden egyes újabb könyvvel egy másik régen látott tulajdonságomat, vagy ritka gyengémet találja meg a Dinasztia. Merthogy megint ez történt. Igen, valóban fura, de Leda boszorkányos ügyességgel képes rátalálni ezekre az alig látható pontjaimra. De kezdjük a dolgokat a legelején. Hiszen itt van nekünk rögtön két perzselően erős személyiség, akik végig száguldottak az életemen, ahogy az a nagy könyvben - mi több, szerintem egyenesen a kódexben - meg van írva.  Una és Litch párosa egyszerre intenzív, mély és olyan tüzes, hogy szinte éreztem a körülöttem gomolygó aranyszín ködbe burkolózó zöld lidércfényt. Tökéletes macska-egér játék volt az övék, az első pillanattól fogva. Az egyetlen dolog, amit

Leda D'Rasi: Utolsó Kívánság könyvborító Volt egy elképzelésem. Vagyis azt hittem, hogy van egy elképzelésem arról, hogy mi vár rám a lapok között. Nos, kb 10 másodperc után dobtam a kukába. Minden bizonnyal egy félreértett  beszélgetés zavarta össze a fejemet, ami már nem is tudom, hogy pontosan mikor és kikkel történt. Arról volt szó, hogy milyen hosszadalmas és alapos kutatómunka van a könyvek mögött, hogy mennyire részletesen kell ismerni a boszorkányság és a régmúlt idők kifejezéseit, szokásait, történelmét. ...és én ettől megijedtem ! Olyannyira, hogy nem mertem elkezdeni olvasni a könyvet. Mostanáig... Azt vártam, hogy egy... talán valami olyasmit, amiben szakkifejezések és régi történetek üldözik egymást és... nem is tudom, mit gondoltam! A helyzet az, hogy esélyem sem volt. Csak az időt húztam magamnak. Basszus, én akkora marha voltam!!! Mindig ez van, amikor valamit rohadtul félreértek... ráadásul, annyira, hogy most csak is magamat okolhatom azért

Lauren Blakely: Nagyot fogsz nézni könyvborító  Be kell, hogy valljam, ez a történet nagy meglepetés volt nekem. Az író előző két magyarul megjelent könyve után, egyáltalán nem erre számítottam. :) Ezért is választottam éppen őt. Valami pikáns, szórakoztató, és pörgős sztorira vágytam, ami bármikor meg tud nevettetni. Ez a könyv, bár nem volt olyan erőteljes, mint szerettem volna, mégis megmosolyogtatott. Kedves, szerethető és szívet melengető történet egy gazdag, a szerelmet kereső pasiról és egy szegény, nehéz múltú, de ambiciózus és büszke csajsziról. Nagyon tetszett, hogy ők ketten két lábbal a földön álltak. Nem hisztiztek, nem magyarázkodtak. Tisztán és őszintén álltak mindenhez. Ez volt az egészben a legjobb. Persze volt egy pici bonyodalom, annak lennie kell, de nem volt túl tolva, nem volt túlgondolva. Aranyosak voltak, tűzről pattantak, imádnivalóak! Szerettem a történetet. Köszönöm. :) # Azért nem hagyom szó nélkül az Ulpius-Ház megszokott színvonalát se

Harlan Coben: Nincs üzlet könyvborító Két dolgot szeretnék mondani: 1) Oh, Mr. Bolitar... 2) Jaj, Mr. III. Windsor Horne Lockwood! Ez zseniális volt!  Elsőként szeretnék köszönetet mondani az én országos cimborámnak, egyetlen Gáboromnak , amiért a "kezembe adta" ezt a könyvet és bemutatott Coben-nek! Leköteleztél drága barátom! :D Mint mondtam, a történet zseniális! Izgalmas, szórakoztató, cseles és meglepő! De mindenekelőtt olyan egyedi és különlegesen fülbemászó stílussal íródott, hogy képtelenség volt kilépni belőle még azokra a röpke kis időkre is, amikor kénytelen voltam letenni a kezemből a könyvet! :) Nagyon régen olvastam már krimit, vagy ahhoz kicsit is hasonlító történetet, de most nagyon jól esett újra belevetni magam ebbe az izgalmas világba, ráadásul egy ilyen furfangosan jól megírt sztorival. Le vagyok nyűgözve! Nagyon jókor vettem elő a könyvet. Mint olyan sok vetélytársa, hónapok óta várt a polcon, hogy elérkezzen az ő ideje,

Már három hete is van annak, hogy ez a téma piszkálni kezdte a fantáziámat. Annyi mindent lehet róla mondani, mégis mostanáig kellett várnom, hogy lecsillapodjanak a fejemben egyszerre figyelmet követelő gondolatok. Persze, így is csak a saját tapasztalataim alapján tudok véleményt alkotni , de úgy érzem, hogy mégsem vagyok vele egyedül . Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, természetesen rögtön elkezdtek szembejönni az ide kapcsolódó linkek, bejegyzések, hozzászólások mindenféle fórumon. A minap futottam bele egy ide illő beszélgetésbe, ahol valaki azt ecsetelte, hogy ő bizony milyen sokat olvas, hogy ehhez milyen sok könyvet kellene megvennie, és az bizony iszonyú sok pénzbe kerülne. Így hát kölcsönöz. Vagy először elolvassa, aztán, ha tetszett, akkor veszi meg, mert drága. Volt egy másik olvasó, aki azt nehezményezte, hogy egy hamarosan megjelenő könyv, ami egyébként nem is kevés oldal, milyen sokba fog kerülni, akár a nyolc – kilencezer forintot is elérheti majd