Kylie Scott: Lead - Szóló (Stage Dive 3.)
💕
Nagyjából ennyit tudok mondani, ha megkérdezik mi a véleményem Jimmy Ferris-ről.
💕💕
Bővebben meg ennyit.
Ő az én abszolút RockIstenem! Imádatom tárgya. Egyszerűen nem tudok nem rajongani érte! Ő az, akiről, ha beszélni kell, csak állok némám, bámulom őt tátott szájjal, nyálcsorgatva és a levegő is megáll körülöttem is és bennem is... nem is tudtam sok mindent mondani olvasás után sem, csak ennyi jött ki belőlem miközben megnémulva, magam elé bámulva ültem az ágy szélén... :
Nagyjából ennyit tudok mondani, ha megkérdezik mi a véleményem Jimmy Ferris-ről.
💕💕
Bővebben meg ennyit.
Ő az én abszolút RockIstenem! Imádatom tárgya. Egyszerűen nem tudok nem rajongani érte! Ő az, akiről, ha beszélni kell, csak állok némám, bámulom őt tátott szájjal, nyálcsorgatva és a levegő is megáll körülöttem is és bennem is... nem is tudtam sok mindent mondani olvasás után sem, csak ennyi jött ki belőlem miközben megnémulva, magam elé bámulva ültem az ágy szélén... :
…. Erre nincsenek szavak!
Tényleg. El kell olvasni! Ezt érezni kell. Máshogy nem lehet elmondani….. Az
imádtam szó erre kevés, nagyon kevés! :)
Saját
BREAKING NEWS:
Harmadik olvasásom, és még mindig totál bizsergés ez a pasi... egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani. Vagyis nem. Nagyon sok rosszat tudok róla mondani, mégis imádom!
Rengeteg hibát követett el. Főleg a múltban, meg persze a jelenben és biztosan fog a jövőben is. Meggyötörte az élet rendesen. Azt gondolta, képtelenség, hogy valaha boldog legyen, mert hitt valaki gonosz ígéretének. Nem volt könnyű élete, nem mondom, hogy minden hibája kikerülhetetlen lett volna, de rájött, hogy tennie kell ellene és képes volt felállni a padlóról. Bár úgy vélte, hogy ezt csak akkor tudja végigcsinálni, ha mindentől elzárkózik, de szerencsére jött Lena a vagányságával, a szókimondásával, az akaratosságával és ellenállásával.
Orkán erejű viharok, több száz kilométer per órás tornádók, atomháború. Egyik sem érhetett fel a mindennapokkal. Az ő harcaik képesek voltak felszakítani minden eltemetett darabot a múltból.
Jimmy tökéletes könyves álompasi. Az az igazi rosszfiú típus, akiért nők milliói dobják le a bugyijukat. Rohadt jól néz ki és hiába akar bunkó lenni és eltaszítani magától, látod a szemében az eltemetett titkokat és a visszafojtott érzelmeket. Egy igazi megmentésre váró, összetört lelkű férfi, aki robbanásra kész, aztán jön az ideális nő és Bumm... beterít mindent maga körül.
Annyira örülök nekik! Ez az egyetlen oka, amiért képes vagyok ezt a pasit odaadni valaki másnak. Talán Lena az egyetlen.
Jimmy Ferris örökké a dobogó felső fokán fog állni! Amíg világ a világ, és még utána is.
Úgy van ez, mint a történetben, akár akarja, akár nem, én akkor is szeretem őt! ❤
Kylie Scott stílusát imádom. Nagyon az én ízlésemnek írja a történeteit és oda vagyok a könyveiért. Alig várom, hogy még többet adjanak ki magyarul!
Idézetek a könyvből :
"Aztán egy kicsit babrálta a távirányítót, és a helyiséget hamarosan betöltötte Brad Pitt szexis hangja. Isteni a hím! Brad Pitt pedig szó szerint a férfinem egyik legcsodálatosabb példánya."
"– Mert mi vagy te, férfi vagy papírkutya?
– A főnököd."
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
"Tuti, hogy egy perverz humorral megvert rohadék már születésemkor rám tett valami rettenetes cigány átkot, mert az egyetlen közös pont ebben a rengeteg hihetetlenül gázos randiban én voltam."
"Hogyan léphet tovább valaki, ha a lénye egyik fele egyik pillanatról a másikra elvész?"
71. oldal
"… ennek az érzésnek a középpontjában csakis ő állt. Egyszerre tűnt forrónak és hidegnek, végtelennek és pillanatnyinak."
"– Egyébként a kávéfőzőhöz éppen csak hozzáértem! Úgyhogy csakis az univerzum rejtélyes összeesküvésének köszönhető, hogy elromlott. "
– Mondod te."
83. oldal
"– Időről időre szokásom vér ciki helyzetekbe sodorni magam – mondtam. – Ettől izgalmas az élet."
234. oldal
"Angyalok sem mosolyognak nálam ártatlanabbul. Próbálkozhatnak, de ezek a mocskos szájú, szárnyas, hazug kis disznók akkor is elbuknak."
89. oldal
Spoilerveszély
"– …nem vagy közömbös számomra! Most jó? És ne kiabálj velem!
Csend.
Színtiszta, abszolút némaság.
Az orra mellett kis ráncok jelentek meg.
– Hogy mondtad?
– Jól hallottad.
– Hogy nem vagyok közömbös számodra? – Ahogyan a szavakat kimondta, és úgy forgatta a szájában, ízlelgetve és nyilvánvalóan gyomorforgatónak találva, azzal mind a kettőnket lealacsonyított. És úgy éreztem, hogy talán soha nem fogok ezután talpra állni.
– Igen.
– Szopatsz?
– Nem – válaszoltam, kiterítve elé a lapjaimat. (…) – Nos?
Csak nézett rám.
– Mondj már valamit!
És a rohadék hangosan röhögni kezdett."
123-124. oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése